Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
458 NÓGRÁDY ÁRPÁD i helyreállt és a Szerdahelyiek a királytól nyert felhatalmazás védelme alatt térhettek vissza az időközben meghalt Márton által kialakított adózási rendhez. A második tudósítás kissé késői, 1503-ból maradt ránk, és voltaképp Csáktornyai Ernuszt Jánosnak a Szerdahelyi Dersfiek ellen két évvel korábban viselt „magánháborúját" beszéli el. A nagyszabású hatalmaskodás során Ernuszt megostromolta és bevette magát Tapalóc castellumot is, a Szerdahelyiek székhelyét, majd beült az uradalomba, és mint új földesúr élvezte annak javait. E minőségében azonban igazán sajátosan járt el. Tapalócot ugyan annak rendje és módja szerint kirabolta és a halastavakat is lehalásztatta, de emberei az uradalom jobbágynépét nem háborgatták, az útonjárókat nem fosztogatták, és a rojcsai országos vásárt, s a keresztúri piacot sem dúlták fel. Csupán a vámokat és a tributum forit szedték be, és természetesen igényt tartottak Szerdahelyieknek járó adókra. így értesülünk arról, hogy Ernuszt kezébe került a György- és Mihály-napi cenzus, valamint az azévi, két alkalommal fizetett 650 aranyforint taxa extraordinaria. Noha a Zsigmond-kori 1531 aranyforinttal szemben hetvenhat évvel később jóval kisebb összeget hajtottak be taxa formájában, a Jagelló-kori példa annyit mindenképp igazol, hogy a Dersfiek Tapalóchoz tartozó birtokain a taxa extraordinaria éves behajtásának gyakorlata a várjobbágyokkal és Rojcsa oppidummal vívott küzdelem után is fennmaradt.2 3 Azt persze tudomásul kell vennünk, hogy az 1425. évi lajstromban szereplő összegek rendszeres behajtásáról, minden kétséget kizáró módon, az oklevelek nem emlékeznek meg. A hiány ugyan fájó, de korántsem végzetes. A lényegi kérdés ugyanis valójában az, hogy a taxa mekkora súllyal nehezedhetett az uradalom jobbágyságára, s ha ezt valamiképpen számszerűsíteni lehet, akkor az majd mértékétől függően választ ad a rendszeresség kérdésére is. De lehet-e számszerűsíteni? A középkori Magyarország ugyan fejlett írásbeliséggel rendelkező királyság volt, ahol az élet megannyi apró rezdülését papírra vetették, ám olyan jellegű összeírás vagy feljegyzés, ami egy helység összes jövedelmét (tehát nem csupán a földesúri és egyházi bevételeket) tételesen feltűntetné, mindezidáig nem került elő, s valószínűleg a jövőben sem fog.24 Egyetlen település éves jövedelmének pontos nagyságát mégis jól ismerjük. Az Abaúj megyei Gönc oppidumról van szó, amely a számára kiállított nyugta szerint az 1387. évi ún. hetedadónak nem kevesebb mint 1000 aranyforint befizetésével tett eleget.2 5 Az adó, amit Zsigmond és a Kanizsai-liga a lázadó Horvátiak ellen indítandó sereg felállítására szánt, s a parasztokra, a mezővárosok lakóira és a városi polgárokra egyaránt kivetettek, az elnevezéshez híven az éves jövedelem hetedrészének befizetését követelte meg.26 23 DL 10 513., 10 747., 10 971., 33 367., 33 383., 33 473. Tapalóc elfoglalásáról: DL 21 225. 24 Ilyen jellegű felmérések persze biztosan készültek, s a zágrábi káptalan levéltárában egy ilyesféle jegyzék a 15. század végéről fenn is maradt, de részint távolról sem öleli fel a paraszti gazdálkodás összes elemét, részint mértékegységei is ismeretlenek, úgyhogy felhasználásától el kellett tekintenem: DF 256 598. (Zágrábi kápt. mit. 29-16.) 25 Gönc hetedadója: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb- ágának okmánytára I-XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Bp. 1872-1931. (a továbbiakban: Zichy) IV 344. 26 Vö. Mályusz: Zsigmond 30. 27 Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. (Új Történelmi Tár о i Rp. 1989. 35.
