Századok – 2002

Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451

456 NÓGRÁDY ÁRPÁD i nagyobb behajtott adó 25 aranyforint volt, ekkora összeget 6 fő fizetett. Kereken száz személyt találunk az átlag fölött, ugyanakkor 25-en mindössze 40 dénárral, vagyis, az aranyforint-dénár akkori kurzusa (1 forint = 300-320 dénár) szerint 1/8-ad arannyal adóztak.1

8

Kétségkívül impozáns számok, a középkor vidéki Magyarországán nincs még egy hozzájuk fogható. A jegyzékben szereplő helységek közül az okleveles adatok szerint kettő, Rojcsa és Szentbenedek volt mezőváros, jóllehet az utóbbi első ízben csak 1458-ban fordul elő oppidumként és később is föltűnik még mint possessio.19

A többi fél tucat település azonban kisebb-nagyobb falu, igaz Zelán vámhely is állt.2

0

De lássuk mindenekelőtt a legfontosabb adatokat, az egyszerűség kedvéért pontokba szedve: A települések neve, az adózók száma, a behajtott adó és az adóátlag: Banicsevc: 15 30,5 forint 2,030 forint Besenevc: 20 34,5 forint 1,725 forint Dorozlouch: 10 22,5 forint 2,225 forint Ivanóc: 48 278,8 forint 5,800 forint Rojcsa: 192 738,5 forint 3,84 forint Sztruga: 11 36,5 forint 3,32 forint Szentbenedek: 73 249,0 forint 3,41 forint Zela: 38 141,5 forint 3,72 forint Két-három kis falu, két népesebb possessio, és egy kis mezőváros. Mindössze Rojcsa oppidum 192 adóegysége vall megyei szinten is igazán jelentős településre, ami persze Körös esetében majdhogy országrész, ám szembeötlő ugyanakkor, hogy a helységek mérete-lakosságszáma és az adóátlagaikban lemérhető teherbírásuk között nincs szoros összefüggés. A jelenség elsősorban az oppidumok szegényeinek széles táborában leli magyarázatát (a nyugat-dunántúli Kanizsai-uradalmakban is ez volt a helyzet), ami arra utal, hogy — legalábbis Rojcsán — a tehetős falvak a birtokos számára éppoly fontos bevételi forrást jelentettek, mint a mezővárosok. A jegyzék az adózókat széles skálán helyezve el, összesen 28 fokozatba sorolta őket. Az érdemi legalacsonyabb tétellel (40 dénár) adózókat és a legmagasabb dikát, 25 aranyforintot fizetőket más, későbbi lajstromoknál jóval nagyobb, kereken 200-szoros különbség választja el egymástól.2

1

S ha e mikrotársadalom keresztmetszetét tovább vallatva azt is megnézzük, hogy egy-egy „adósávba" a taxafizetők hány százaléka esett, és számukat összevetjük a sávra eső adó összegével, akkor világosan kiderül, hogy a Szerdahelyiek a terhek oroszlánrészét gazdag jobbágyaik vállaira rakták. Példának okáért: a hat leggazdagabb, egyenként 25 aranyforintot fizető személy a teljes taxa közel tizedét állta, a felső 20%-tól pedig 18

A kurzusra 1. Mályusz: Zsigmond 194. és Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. 1-7. és II. 1-6. Sopron 1921-1943.(a továbbiakban:#Ó2í) II/2. 340-342. (Sopron városában az árfolyam 273-300 dénár között mozgott 1426-ban, 1425. évi pontos számadás nem ismeretes. 19

Oppidumként: DL 15 272. és DL 15 274., mint possessio: DL 16 449. (1466) és DL 32 851. (1473). 20

Zela vámhelyként 1476-ban bukkan fel: DL 33 392. 21

A teljes igazság az, hogy a különbség voltaképp 400-szoros, mivel a legalacsonyabb adó 20 dénár azaz 1/15-1/16-od aranyforint volt. Ekkora összeggel azonban mindössze egyetlen személy adózott, ezért reálisabbnak tartottam a 25 fő által fizetett 40 dénárral számolni.