Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
JOBBÁGYI ADÓTERHEK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 453 mutatásban szereplő 5 forint/hordó értéket múlta felül, akár kétszeresen is.5 Problémát okoz továbbá, hogy a becslés a szemtermés egészével és nem annak vetőmaggal csökkentett részével számolt, hogy nem öleli fel a pozsonyi káptalan tizedbevételeit, s hogy valami oknál fogva a vöröskői uradalom sem szerepel az esztergomi számadásokban.6 A jobbágyszolgáltatások oldalán a földesúri pénzjáradékról kell külön megemlékezni. Ennek nagyságát a késő középkorra nézve történetírásunk, hagyományos módon, portánként általában egy forinttal veszi egyenlőnek, és mint láttuk Fügedi Erik is ekkora összeggel számolt. Öt uradalom (Kapuvár, Sárvár, Léka, Gyula, Hunyadvár) közel 4000 jobbágygazdaságot felölelő Jagelló-kori birtoköszszeírásai és számadásai azonban azt mutatják, hogy e birtoktesteken uradalmi átlagokkal számolva, jobbágyháztartásonként majd minden évben 2-3 forint pénzjáradéka volt a föld urának7 . A számadásokból azonban arra is fény derül, hogy a jelentős pénzbevételek zöme nem a rendes évi censushé\, hanem az ún. földesúri rendkívüli adóból (taxa extraordinaria) származott. Aligha kétséges tehát, hogy a későközépkori jobbágyterhek becslése során e sajátos, a 14. század utolsó harmadától biztonsággal kimutatható pénzszolgáltatásnak, amely mind a földesúri járadékokkal szemben kialakult korabeli elveket, mind a pénzadók összegét jelentős mértékben alakította át, megkülönböztetett figyelmet kell szentelni. A földesúri rendkívüli adó a pénzjáradék általános formájától, a censustól két ponton tért el. Egyrészt az adóalapot nem a telek jelentette, a taxa összegét a jobbágy jövedelme, „megtaksálható vagyona" arányában vetették ki. Másrészt a földesúr, miként arról már egy 1371. évi zálogosítás kapcsán értesülünk, anynyiszor és úgy vetheti ki jogosan és jogtalanul, ahányszor és ahogyan kedve tartja.8 ellentét; Mátyásnak három évvel később személyesen kellett a tizedek ügyében döntenie, és a köles kepénkénti megváltási árát egy dénárral csökkentette: DF 252051 (Zágrábi érseki lt. Decimalia 22/a.). Hasonlóképpen jártak el az Alsólendvai Bánfi család tagjai is: a tizedfizetés sorozatos megtagadásával már 1374-ben fizetési feltételeik elfogadására kényszerítették a zágrábi káptalant. A Lendvaiak arra hivatkozva, hogy birtokaik Ausztria határánál fekszenek, s ebből adódóan, mivel a szomszéd országban a tizedkötelezettség enyhébb, falvaik az elköltözés állandó veszélyének vannak kitéve, ezért csak rendkívül alacsony, mindössze kepénként 3 dénár gabonamegváltásba egyeztek bele. Hogy a megváltásnak a gabona valódi értékéhez mennyi köze volt, az világosan kiolvasható abból, hogy 1501-ben, a főúri család a 16. századi agrárkonjunktúra már kézzelfogható jelei ellenérei is csupán ezt, a piaci árakat messze nem tükröző több mint 120 éves egyezséget volt hajlandó megerősíteni. (Minderre: Holub József: Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi igazgatás története. Pécs 1929. 417-423) (a továbbiakban: Holub: Zala megye) 5 DF 279783.: Szentgyörgyi Tamás gróf egy 1500. évi feljegyzésében 250 hordó bor árát hordónként 10 forinttal számolta. Hogy nem egyedi esetről van szó, azt 1501-ből, Kanizsai György semptei udvarbírójának számadása is megerősíti: MOL Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 34994. A főként Cseklészről és Szempcről származó borbevétel könyvelésében a provisor egy urna bort 4 solidussal, egy hordót pedig 25 urnával számolt el, azaz kereken 10 forintot számolt egy hordóra. (Mivel 1 solidus = 30 bécsi dénár, és 1 forint = 300 bécsi dénár.) 6 Vöröskő például nem szerepel a részletes 1490. és 1493. évi feljegyzésekben: Esztergomi számadások MS 4996. 10. csomó 85. és MS 4998. 2. csomó 53-54. Hogy a vöröskői uradalom hiánya milyen mértékben torzítja a becslést, azt jól illusztrálják a megye 1552. évi bortized-számadásai: míg Szentgyörgy tizedbora ekkor 1127 akó, addig a vöröskőié mintegy három- és félszer annyi: 3785,5 akó. (MOL Regesta decimarum (E 159) 9715. tekercs.) 1Nógrády Árpád: Taxa — extraordinaria? Széljegyzetek Kanizsai László kapuvári-sárvári számadáskönyvének margójára. In: In memóriám Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk: Lengvári István. Pécs 1996. 125-149. 8 „taxam, censum seu descensum toties quoties sibi placuerit iuste et iniuste iuxta libitum sue voluntatis recipiendi et extorquendi... haberet facultatem" DL 5954., idézi Mályusz Elemér. Les débuts de vote de la taxe par les ordres dans la Hongrie féodale. In: Nouvelles Études Historiques
