Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
Nógrády Árpád A FÖLDESÚRI PÉNZJÁRADÉK NAGYSÁGA ÉS ADÓTERHE A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A középkori magyar jobbágyság földesúrral, egyházzal és királlyal szemben teljesített adózási kötelezettségeinek történetírásunk számos tanulmányban és kötetben szentelt figyelmet, így a kérdéskör múltunk egyik jól ismert fejezetének számít. Az írások az adózás számos aspektusát tisztázták már: a korai középkor gyakran archaikus vonásait és a pénzjáradék elterjedését éppúgy, mint a behajtás adminisztrációját, vagy az adók és járadékok bérbeadás útján történő hasznosítását. Ám különös módon egyetlen tanulmány sem vizsgálta önállóan azt a kérdést, hogy mekkora terhet róhattak vajon az adók Mátyás alatt, avagy éppen az 1514. évi parasztháború előestéjén az ország jobbágylakosságára, jóllehet súlyos adóterhekről akár a földesúri pénzjáradék, akár a királyi adók vonatkozásában gyakran olvashatunk. Egy, az adóterheket számszerűsítő vélemény mégis ismert a szakirodalomban. A becslést Fügedi Erik tette közzé ezelőtt húsz évvel a Mátyás király jövedelmei 1475-ben című nagy tanulmányában.1 A szerzőt persze elsősorban az érdekelte, hogy a jobbágyság bevételei lehetővé tettékee Mátyás számára az egyforintos „segély" (subsidium) évente két, sőt akár három alkalommal történő kivetését, vagy nem? A kérdés eldöntéséhez az esztergomi érsek Pozsony megyei tizedbevételeire vonatkozó 1488. évi elszámolásokat és a megyének az Ernuszt-féle számadásokban fennmaradt, 1495. évi jobbágyportaszámát használta föl. Ezekből először a megye tizedköteles terményeinek (gabona és bor) értékét becsülte meg (33630 forint). Majd ezt követően e bevételeket az egyházi tized, a borkilenced, az általa kapunként egy forinttal számolt földesúri pénzjáradék, valamint a szintén egy forintos segély összértékével vetette egybe (14117 forint). Az így kialakított arány megdöbbentő nagyságú jobbágyterhekre utalt. Az egyházi, királyi és földesúri járadékok együttesen — vélte Fügedi — már a segély egyszeri kivetése esetén is a jobbágyság termelésének 35-45%-át emésztették fel. Az elvonás mértéke az egyforintos királyi adó kétszeri kivetésével 55, háromszorival pedig 68%-ra emelkedett volna, ez utóbbi érték pedig, mint külön is hangsúlyozta: „olyan magas arányt mutat, ami nem hihető el". A számadatokból pedig logikusan következett, hogy a szerző már a subsidium évi kétszeri behajtását is kizártnak tartotta, jóllehet arról több, általa idézett, korabeli forrás is megemlékezik. A jelen írás tárgyául választott, alább ismertetendő becslés, mint látni fogjuk, Fügedivel ellentétben a behajtott adók összegére nézve mintegy háromszor na-1 Fügedi Erik: Mátyás király jövedelmei 1475-ben. Századok 116. (1982) 484-506. A becslés az 503-504. oldalon található.
