Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
452 NÓGRÁDY ÁRPÁD i gyobb pénzszolgáltatással, az adók súlyosságát tekintve azonban közel egy nagyságrenddel kisebb terhekkel számol. Mivel az adóterhek mértékét magam is döntően Pozsony megyei adatok segítségével kíséreltem meg számszerűsíteni, és vélhetően a nagyságrendi eltérés is magyarázatra szorul, ezért mindenekelőtt azt összegzem, hogy a két becslés közötti tetemes különbség milyen okokra vezethető vissza. Az okok között első helyen a tized alá eső javak árának meghatározása áll. Fügedi a Hippolit-féle számadások nyomán a gabona és a bor esetében jól láthatóan azok tizedmegváltási és nem piaci árával számolt2 . így a gabona árát 12 kepénként egy forinttal vette egyenlőnek, úgy ahogyan az érseknek a pozsonyi szemtermés tizedével elszámoltak.3 Azonban célravezetőbb megoldásnak tűnik a becslés alá vont szűkebb tájegység valós piaci áraival számolni, ugyanis a piaci és a tized-megváltási ár között a késő középkorban lényeges különbség állt fenn. A piaci ár pedig, Pozsony megye közismerten jó értékesítési lehetőségei mellett, ekkortájt a megváltási ár több mint háromszorosával volt egyenlő, s pozsonyi mérőnként mintegy 20 magyar dénárra rúgott.4 A bor piaci ára pedig àz érseki ki-2 Egész pontosan: a Pozsony megyei tizedgabona esetében a számadásokban elkönyvelt közelebbről meg nem határozott bevételeket piaci árnak tekintette és így is kezelte azokat. A borbevételekről számot adó tételeknél azonban maga is érezte, hogy az 5 forint/hordó ár túl alacsony, ezért védhető eljárással, ám némiképp önkényesen, az elszámolt bortizedeket hordónként egy-egy forinttal megtoldva 6 forinttal számolta. 3 Fügedi Erik becslésének adata az 1488. évi gabonabevételre vonatkozik ld. Estei Hippolit esztergomi érsek számadásainak másolatát: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára - Kézirattár (a továbbiakban: Esztergomi számadások) MS 4996. IV csomó fol. 168., ahol a 13099 kepe gabonáért 1091 forint 32 dénárt fizettek. Ez pedig alig volt több az 1481. évi dekrétum 5. cikkelyében rögzített tizedmegváltási árnál: 14 kepe gabona = 100 dénár. Az idézett törvényhely: Décréta regni Hungarie 1458-1490. Ed: Franciscus Döry, Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Bp. 1989. 247. 4 Minthogy egy kepe gabona 1552-ben a Pozsony megyei települések átlagával számolva 1,5 mérő magot adott. Vö. 28. jegyzet. A gabona piaci és tized megváltási ára közti különbséget, amely valószínűleg az Árpád-korban alakult ki, szemléletesen mutatja be az esztergomi káptalannak a sági premontrei monostor tesmági jobbágyaival szembeni 1362. évi panasza. Az egyházi testület azt kifogásolta, hogy a jobbágyok az őket illető búzatizedet saját érdekeiknek megfelelően és a termés függvényében, hol természetben, hol pedig pénzben fizetik meg. Panaszukat részletesen előadták, így abból arra is fény derült, hogy a jobbágyok, ha jó volt a termés, kiadták a tizedet, ha azonban az elvetett mag gyengén hozott, akkor tizedkötelezettségüket pénzben rótták le. Csakhogy e megváltást nem a piaci áron fizették, folytatódik a panasz, és kepénként "csupán" 12 dénárt adtak, holott egy-egy kepe búza piaci értéke akkor 40 dénárral is fölért: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL) Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 237827.(Esztergomi kápt. mit. 48-1-3); idézi Mályusz Elemér: Áz egyházi tizedkizsákmányolás 328. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk: Székely György. Bp. 1953.) Az oklevél egy fontos mozzanatról azonban nem emlékezett meg: arról a hosszan tartó, s gyakran fegyveres konfliktussá mérgesedő alku-folyamatról, amely pénzben történő megváltás esetén az öszszeg kialakítását megelőzte. A tárgyalások során a jobbágyokat persze a földesúr képviselte a tizedbirtokos egyházzal szemben, aminek az lett az eredménye, hogy egyezséget olykor csak a király hathatós fellépése hozott. Ily módon, I. Lajos személyes közvetítése révén jött létre az a gabona-kepénkénti 8 dénáros tizedmegváltás, amely túlélte a középkori királyság bukását is, s 1563-ban a Nádasdyak Sopron megyei falvaiban (volt Kanizsai birtokok) még mindig érvényben volt: MOL Regesta decimarum (E 159), Sopron megyei dézsmajegyzékek: Filmtár 9777. tekercs. (Ez esetben a megváltási árat és a piaci árat számadások segítségével hasonlítva össze, közel négyszeres eltérést regisztrálhatunk 1565-ből. = Nádasdy lt. Uradalmakhoz nem köthető számadások (MOL E 185. Filmtár 31996. tekercs.) A gabona kepénkénti 8 dénáros megváltási ára, mint a modenai kódexekből is kitűnik, többek között Pozsony megyében is fennmaradt, ám egyes országrészek külön-szerződések keretében ezt az összeget már jóval korábban módosították. Szlavóniában például a zágrábi püspök és az országrész nemessége hosszú évek óta tartó viszály után, a szlavón bán előtt, a tizedmegváltás Magyarországénál enyhébb feltételeit 1471-ben szabályos, pontokba foglalt szerződésben rögzítette: DF 252051. (Zágrábi érseki lt., Decimalia 22) E szerint a gabona kepénkénti ára, a kölest kivéve, 6 dénár, ez utóbbi után pedig 5 dénár fizetendő. Ezzel azonban korántsem -z~-L meg a felek közötti
