Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
438 NEUMANN TIBOR rokonok, hanem a leánynegyedet korábban kiadó Farkas család tagjai is ellentmondtak, hiszen az adomány révén elveszítették volna a telekhez fűződő jogaikat. A per megegyezéssel zárult: a Farkas család ismét a leányági örökösökre ruházta a nemesi telket, de annak tartozékai közül — nyilván jogai elvesztésének ellenértékéül — egy gyümölcsöst és egy erdőt megtartott magának.11 7 Szabóéknak a leányági rokonokkal is ki kellett egyezniük: a közös nemesi telekhez tartozó egyik gyümölcsöst elcseréltek a Farkas családdal egy minden tartozék nélküli — simpliciter adott — belső telekért,11 8 majd a határbéli tartozékokat nyilván felosztották az így kapott két belső telek között. Az eredeti leánynegyed tehát veszített pertinenciáiból két gyümölcsöst, egy erdőt és két részre szakadt. Nem lehetnek illúzióink az így létrejött nemesi telkek nagyságáról, bár az újadomány legalább realizálódhatott. Jókán 1512-ben ehhez hasonló eset történt: midőn Orros Péter negyed gyanánt másodunokatestvéreire ruházta az azok által addig is birtokolt nemesi telket, a tartozékok közül megtartott magának egy szigetet a rajta lévő erdővel.11 9 Milyen értéket képviselt egy negyedként kihasított nemesi telek? Fentebb kifejtést nyert, hogy az egy faluban található nemesi telkek kiterjedésük tekintetében korántsem azonosak. Ebből arra következtethetnénk, hogy minden ingatlanban kiadott leánynegyedhez más kiterjedésű tartozékok kapcsolódhattak. A források nem ezt bizonyítják: négy esetben ismerjük a negyedjog szántótartozékának pontos méretét. Három esetben ez nyolc holdat tett ki.12 0 Ha felidézzük azt a Zala megyei intézkedést, amely az egész telek méretét 32 holdban, és ezáltal a negyedtelekét nyolc holdban szabta, meg, akkor joggal feltételezhető, hogy élt a kisnemesség körében egy olyan szokásjogi norma, amely az atyafiság kezében lévő birtok védelmében a nyolc hold szántótartozékkal rendelkező nemesi telek negyed gyanánt történő kiadását elegendőnek ítélte! Aligha valószínű ugyanis, hogy a negyedjoggal megterhelt nemesi telkek mind a három esetben éppen 32 hold szántótartozékkal rendelkeztek. A kivételt a már említett, 19 holddal ellátott egyházfai nemesi telek jelenti. Az eltérésre ebben az esetben az adhatott okot, hogy az 1450-as, 1460-as években az egyházfai birtokos családok egymás után haltak ki fiágon, így az Illés család kezén a falu fele egyesülhetett.12 1 Ilyen kiterjedéssel rendelkező részbirtokra már nyilván nem alkalmazhatták a fentebb feltételezett szokásjogi jelenséget. Természetszerű, hogy a Werbőczy által alapul vett „bene possessionatus" nemesség és az általam vizsgált réteg szokásjogi rendszere között lehettek különbségek, hiszen a birtoklás szerkezete is merőben eltérő. További vizsgálatra ösztönző kérdés, hogy milyen szokásjogi intézménnyel magyarázható az a jelenség, mikor a birtoktalan férfiúval házasságot kötött leány részére az apa nem a birtokai negyedét, hanem a harmadát különíti el, és teszi ezt természetszerűen, az atya-117 1509: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 170-172.) 118 1509: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 172-173.) 119 1512: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 336-337.) 120 Egyházfa: 1411: DL 79002. (Zichy lt.) A negyedhez itt még tartozott egy Prwkthelek nevű részbirtok egytizenketted része is, ez azonban külön birtokjognak minősült, nem tartozott Egyházfához.; Jóka: 1510: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 226.); 1512: DF 279 998. (uo. Prot. 336-337.) 121 Ez egyértelmű az Illés család birtokait 1481-ben adományul nyerő Csorba (Vízközi) család itteni birtoklásának vizsgálatából. L. pl. 1507: DF 244 207. (MTA 566.) A családok fiági kihaltára pl. 1. 1453: Zichy IX. 363.
