Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVE 387 olasz mellett elvétve más külföldi is bekerült a székeskáptalan tagjai közé. Egy-egy kanonok Morvaországból (Olomouc — Olmütz), Szászországból (Zittau ~ Sittavia), illetve Liége-ből (Lüttich ~ Luik) származott. A káptalan tagjainak többsége természetesen a magyar királyság területéről verbuválódott. Zömük az esztergomi érsek joghatósága alatt álló területről származott. Többen az egri, erdélyi, illetve a győri, pécsi egyházmegyéből kerültek Esztergomba." A kanonokok műveltségéről, tanulmányairól a jegyzőkönyv viszonylag kevés információt nyújt.10 0 Az egyetemi fokozatot hat személynél tüntette fel. Egyházjogból Pesti Gergely licentiatus, míg Körmendi János, Brodarics István, Nyási Demeter és Bodrogi Fülöp doktori fokozatot szerzett. Csézi András nagyprépost viszont szabad művészetekből és kánjogból is elnyerte a doktori címet.10 1 Rajtuk kívül többek közt Kajári Antal is rendelkezett fokozattal.10 2 О azonban nem érezte fontosnak, hogy kánonjogi doktori címét megörökítse, noha a jegyzőkönyvbe írt saját kezű bejegyzése és aláírása módot adott erre. Az egyetemi grádusokhoz hasonlóan az egyetemre járás sem volt tárgya a káptalani üléseknek. Az egyházi javadalom lehetővé tette egyetemi tanulmányok végzését. A káptalan maga is szorgalmazta, hogy a fiatal kanonokok külföldön gyarapítsák az egyetem nélküli Magyarországon megszerzett ismereteiket. E célból három évre engedélyezte a külföldi tartózkodást. De csak az értelmesen eltöltött külföldi tanulmányutat támogatta. Ezért az 1397. évi statútumokban megjegyezte: Nem azt kell dicsérni, aki Jeruzsálemben volt, hanem azt, aki ott hasznosan időzött (non Hierosolymis fuisse, sed Hierosolymis bene vixisse laudandum esi).103 A Szent Jeromostól származó és az 1140 táján összeállított kánonjogi gyűjtemény, a Decretum Gratiani révén jól ismert mondást a káptalan az egyetemre járókra vonatkoztatta, és ennek szellemében kilátásba helyezte, hogy hazatérésük után számon kéri tőlük, mennyire haladtak előre a választott tudományban.10 4 Az esztergomi kanonokok egy csoportja tanulmányait külföldön folytatta, de említésre méltó egyetemi fokozatot nem szerzett. Róluk még kevésbé esett szó, mint a fokozatokról. A jegyzőkönyv mindössze egyetlen alkalommal rögzítette, nélkül: Antonius Cheregonius doctor juris, cantor et vicarius generalis archiepiscopi 1517. Memoria basilicae Strigoniensis anno 1856. die 31. Augusti consecratae. Pestini 1856. 137. 99 Atyai György fia Miklós olvasókanonok a pécsi egyházmegyéből, közelebbről a Valkó megyei Atya mezővárosból származott. Bónis: Szentszéki regeszták (32. jegyzet), 3599. sz., Csánki II. 268, 278. Bakócai Péter kanonok a Tolna és Baranya megye határán fekvő Bakóca helységből való. Csánki III. 415. 100 A középkori esztergomi kanonokok műveltségét behatóan vizsgálta Körmendy Kinga: Literátusok, magiszterek, doktorok az esztergomi káptalanban. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. és az előszót írta Fügedi Erik. Budapest, 1986. 176-202, 340-347. 101 Teljes címe: arcium et decretorum doctor ас sacre theologie professor. Joannes Bapt. Tkalcic: Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae. III. Zagrabiae 1896. 158. Vö. uo. 7-9, 101, 173, 187, Bónis: Szentszéki regeszták (32. jegyzet), 4255. sz. II. Lajos király 1524. évi oklevele tévesen írta mindkét jog doktorának. Az esztergomi főkáptalan (10. jegyzet), 99. 102 Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12.) Budapest, 1994. 396-397. Vö. Körmendy: Literátusok (100. jegyzet), 347 (122. jegyzet). 103 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 263. 104 C. 12 q. 2 c. 71. Vö. Corpus iuris canonici. Post Aemilii Ludovici Richteri curas ad librorum manu scriptorum et editionis Romanae fidem recognovit et annotatione critica instruxit Aemilius Friedberg. I-II. Lipsiae 1879-1881. I. 710-711.