Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
378 SOLYMOSI LÁSZLÓ A helyi vonatkozású döntések mellett két határozat országos ügyhöz, a honvédelemhez kapcsolódott. A török veszély szükségessé tette, hogy a tekintélyes vagyonnal rendelkező egyházi intézmények jövedelmük arányában tartsanak az ország védelmére mozgósítható katonákat. Ennek szellemében az 1498. évi törvény 20. cikkelye meghatározta a főpapoktól és a fontosabb egyházi intézményektől elvárható katonák létszámát. A törvénycikk az esztergomi káptalant kétszáz lovas kiállítására kötelezte.5 0 Ezzel függött össze, hogy a káptalan 1517 nyarán Simonyi Zsigmond nemest megválasztotta hadai kapitányává, és meghagyta neki, hogy a fegyveresek zsoldját szeptembertől kezdve fizesse. A másik bejegyzést II. Lajos király intézkedése váltotta ki. A török támadás hírére az uralkodó 1526. március 29-én országgyűlési meghívót, majd június elsején mozgósítási parancsot bocsátott ki. Az előbbi a rendeket Szent György napjára (április 24.) Rákos mezejére hívta, míg az utóbbi a csapatokat július 2-ára Tolnára rendelte.5 1 A káptalan annak rendje módja szerint tagjai sorából megválasztotta országgyűlési követeit. De Körmendi János lektor, Székely János szenttamási prépost, Báncsai Mátyás és Szatmári Ferenc nem jelent meg a diétán. Ezért a káptalan 1526. augusztus 8-án egy évre megfosztotta őket jövedelmüktől, amennyiben nem tudnák távolmaradásukat indokolni. A biztonság kedvéért azonban Szini Tamás sasvári főesperes és Újlaki András személyében két másik kanonokot jelölt ki arra, hogy részt vegyenek a gyűlésen. A jegyzőkönyvi bejegyzés szépséghibája, hogy tévesen tolnai országgyűlésről szól. Az általános zűrzavarban nem csoda, hogy a káptalan a rákosi országgyűlést és a tolnai tábort összemosta, összekeverte egymással. A rendkívüli körülmények közepette a kanonoki testületnek még három héttel a mohácsi csatavesztés előtt sem voltak kellő információi, hogy a tévedést korrigálja. Az utóbbi bejegyzés alapján az is megállapítható, hogy az adott periódusban hozott káptalani döntések egy része nem kapott helyet a jegyzőkönyvben. Az országgyűlési követek megválasztása utólag csak azért került bele a kötetbe, mert a káptalan később megbüntetésükről határozott. A feljegyzett egyéni döntések kis száma arra utal, hogy ezek többségének megörökítése elmaradt. Amit nem vezettek be a jegyzőkönyve, arról rendszerint más forrás sem tájékoztat.5 2 Egy kivétel kapcsán kiderül, hogy a káptalan nem szokott adománylevelet kiállítani az oltárigazgatóságok és a hozzájuk tartozó házak átruházásáról. Oláh Miklós oltárigazgatói kinevezésekor azonban Szatmári György esztergomi érseknek (1522-1524), Oláh régi pártfogójának a kérésére eltekintett ettől a gyakorlattól, és oklevelet adott neki az adományozásról. A jegyzőkönyvben szereplő döntéseknek, ügyeknek, eseményeknek természetesen lehetett írásban rögzített előzménye és következménye is. Az egyik bejegyzés beszédesen tanúskodik erről. Eszerint Endrédi Miklós kanonok egy családra átruházta a Szent Anna városrészben vásárolt sarokhá-50 Corpus juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1000-1526. Budapest, 1899. 606. 51 Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei. Századok 115 (1981) 96-97. Vo. Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Budapest, 1975. 24-25. Az esztergomi érsek és a káptalan csapatai 1526 júniusának a végén Tomori Pál seregében harcoltak. Kubinyi András: Az egyház szerepe az országos politikában és a honvédelemben a középkor végén. In: Egyházak a változó világban. Szerk. Bárdos Lajos és Веке Margit. [Esztergom, 1992.] 23. 52 Szerencsés esetben pótolható a jegyzőkönyv hiányossága. Eszéki László kanonok, zólyomi főesperes nyugtái tanúsítják, hogy 1523-ban és 1524-ben ő volt a nagyhoati kerületben a tizedszedő. DF 249420, 249421 (SA v Brne, Seilern cs. lt. 10-379 és 380).