Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
374 SOLYMOSI LÁSZLÓ csak hosszas tárgyalás után sikerült elérni, hogy Sienai Fülöp 1529-ben lemondjon javadalmáról.3 9 A kápolna- vagy oltárigazgató kanonokok az adott intézményhez tartozó házban laktak. Mások viszont a káptalansoron (in area capitulari) levő kanonoki házakban éltek. Ha lakója halála vagy lemondása miatt valamelyik ház üres lett, a káptalan döntött, melyik kanonok költözzön bele. Kivételesen megesett, hogy két szomszédos kanonoki ház telkének nagyságát megváltoztatták: 1518-ban az egyik telekből elvett folddarabbal a másikat megnagyobbították. A káptalani birtokállomány egy része közös, másik része pedig egyéni használatban volt. A közös kezelésben művelt birtokok jövedelmét a statútumokban rögzített arányok szerint (ad ratas) osztották szét a kanonokok között.40 Ezzel szemben az egyéni használatra átengedett birtokok az illető kanonok javadalmát képezték. Ezt a javadalombirtokot praediumnak vagy praedialis birtoknak (falunak vagy szőlőnek), kanonok haszonélvezőjét pedig prédiálisnak hívták.4 1 A nagyprépost és az olvasókanonok mintegy hivatalból kapott javadalombirtokot, az előbbi 1397-ben kettő, az utóbbi pedig egy falut. Ezért ők ketten többre nem pályázhattak.4 2 A káptalan többi tagja viszont igényelhetett prédiumot, ha legalább alszerpap (subdiaconus) volt és helyben lakott. Ha több volt az igénylő, mint a rendelkezésre álló javadalombirtokok száma, az élvezett előnyt, aki régebben lett kanonok, vagyis kanonoki beiktatása régebben történt (canonicus antiquior a receptione sua in canonicum). Velük szemben a kanonokságot utóbb megszerzett kanonokok (canonici iuniores) nem kaphattak javadalombirtok gyanánt (pro praedio) falut. Nekik helyette szőlővel kellett beérniük. Ha a javadalombirtokos hoszszabb időre távozott Esztergomból, vagy nem törődött birtokával, elvették tőle, és más igénylőnek adták.43 A birtokok egy részének nem egy, hanem kettő vagy több haszonélvezője volt. Az Esztergom megyei Epei (Epöl) települést régtől fogva fele-fele arányban két kanonok birtokolta. Körmendi János volt az egyik haszonélvező. Társát valamilyen okból a káptalan megfosztotta javadalmától, és a betöltetlennek nyilvánított javadalmat 1514-ben az arra pályázó Székely János kanonoknak, a Becket Szent Tamásról elnevezett társaskáptalan prépostjának adományozta. A javadalmat esetenként bővítették, hogy haszonélvezői számát növelhessék. Az Esztergom megyei Gyarmat (Kőhidgyarmat) javadalombirtokhoz a káptalan 1523-ban hozzácsatolta a vele szomszédos Patacs ikertelepülést, és egyúttal Vajai Ferenc kanonokot a haszonélvezők sorába emelte. A javadalombirtokos természetesen viselte a birtok esetleges terheit. Az Epei és Bajna közt fekvő Bercse haszonélvezője 1514-ben Körmendi János és Székely 39 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. (Monumenta ecclesiastica tempóra innovatae in Hungaria religionis illustrantia.) I. 1520-1529. Szerk. Bunyitay V, Rapaics R., Karácsonyi J. Budapest, 1902. (A továbbiakban MEH) 433-434. Előzmények: DP 237738 (Eszt. kápt. m. It. 46-6-7), Theiner П. 652, 653 = МЕН I. 208, 211. 40 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 90, 261, 272. 41 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 81, 89-90, 93, 245, 272. A szövegkörnyezet egyértelműen eldönti, hogy itt a praedium szó nem az akkoriban már általános puszta, a praedialis pedig nem az egyházi nemes fogalmát jelöli. 42 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 90, 93. 43 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 258-259, 271.
