Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
372 SOLYMOSI LÁSZLÓ legalább évente egyszer időzzenek Esztergomban. Előírta, hogy Szent Adalbert püspök-vértanúnak, a székesegyház védőszentjének az ünnepén és a búcsúnapot (április 23.) követő héten át (április 30-ig) Esztergomban tartózkodjanak, és a nyolc nap mindegyikén vegyenek részt a közös misén és az esti zsolozsmán, a vecsernyén. Ha valaki a határozat ellenére mégis hiányzott, azt abban az évben többek között megfosztották a kisbarsi tizedből neki járó résztől, és azt a káptalan javára fordították.3 0 A középkor végén még élt ez a gyakorlat. De csak hellyelközzel alkalmazták, mert mindössze hét évben vezettek nyilvántartást az adott időszakban hiányzó kanonokokról. A kisbarsi tizedből részesedő személyek száma 31 és 42 között váltakozott. A rétek és az említett káptalani birtokok bortizedének felosztásával ellentétben itt a részesedők között igen elenyésző számban olyanok is lehettek, akik nem voltak kanonokok. A kisbarsi tizedből ugyanis a három helyettes is részt kapott.31 Közülük •— mint láttuk — az alőr (succustos) mindig kanonok volt. A középkor végén azonban még a kántor helyettese (succentor) is a kanonokok közül került ki. Egyedül az olvasókanonok munkatársa (sublector) nem volt székesegyházi kanonok.3 2 Határozatok A gazdasági tisztségviselők megválasztásának és a háromféle megosztozás módjának a rögzítése mellett a jegyzőkönyv számos egyéb döntést tartalmaz. Ezek a határozatok jelentős részben pénteken, a kanonoki összejövetelek káptalani napján (die capitularï) születtek. A döntések jellegét meghatározta, hogy a káptalan egyházi intézményként számos javadalommal és nagy területre kiterjedő tizedszedési joggal bírt, és mint egyházi földesuraság, tekintélyes földbirtokállománynyal és többféle földesúri jövedelemmel rendelkezett. Ezért a különféle határozatok szinte kivétel nélkül gazdasági jellegűek voltak, a kanonoki testület gazdasági tevékenységével, javadalmaival és jövedelmével foglalkoztak. A határozatok zöme kollektív (káptalani) döntés volt. Mellettük azonban egyéni (kanonoki) döntések is születtek. Nem kétséges, hogy ezekkel a káptalan egyetértett, mert különben nem kerültek volna bele a jegyzőkönyvbe. Az egyéni és kollektív döntések kis hányadában tudni lehet, ki vezette be a határozat szövegét a kódexbe. Hét kanonok ugyanis sajátkezű aláírásával a nevét adta egyes szám első személyben megfogalmazott sajátkezű bejegyzéséhez.33 Ezt a munkát olykor kifejezetten a káp-30 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 260. 31 Vö. Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 92, 98. Itt nem említik, hogy a succentor a kisbarsi tizedből részesedne. Mindössze az esztergomi bortized megosztásakor szerepel. Emellett csak a szokásos, illetve megegyezés szerinti jövedelméről szólnak. Uo. 85, 94. 32 Bátori Mihály, az egyetlen ismert középkor végi sublector bizonyosan nem volt székesegyházi kanonok. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban DL) 46931 (1510). Idézi Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910. 103, 446. és Bónis György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. A szerző hátrahagyott kéziratát gondozta és szerkesztette Balogh Elemér. (Jogtörténeti Tár 1/1.) Budapest, 1997. 4070. sz. Vö. uo. 3895. sz. Bátori a Szent István vértanúról elnevezett esztergomi társaskáptalan kanonokja volt. Kollányi: Esztergomi kanonokok (9. jegyzet), 130. 33 A kódex számos, közelebbről nem ismert személy, minden bizonnyal kanonok, alkotása. Közülük sajátkezű aláírásával a következő hét kanonok nevezte meg önmagát: Asszonypataki Jakab (1523), Atyai Miklós lektor (1520), Esztergomi Pál (1513), Fiadi Gergely HKORi Kajári Antal (1525),
