Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVE 371 lentős részében a tizedet a káptalan Martyrius esztergomi érsek 1156. évi adományából birtokolta.2 6 Az 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv rögzítette a részesedés sajátos módját. Ezekben a falvakban a plébánosnak járó tizenhatod kivételével a teljes tized a káptalant illette meg, mégpedig úgy, hogy kanonoki részén túl a nagyprépostnak ötöd-, az olvasókanonoknak pedig tizedrész járt. Ennek megfelelően a falvakat — amennyire igazságos becslés alapján lehetett — öt egyenlő csoportba sorolták, és azok egyikét részesedése fejében a nagyprépostnak adták. Ezután a többi falut tíz egyenlő csoportba osztották, és azokból egy az olvasókanonoké lett. A maradékot végül a kanonokok között osztották szét.2 7 A jegyzőkönyv szerint a középkor végén is lényegében ezt a gyakorlatot követték. A tizedkerület több mint 80 települését 11 birtokcsoportba sorolták, és az egyes csoportokhoz rendelték az azok tizedéből részesedő személyeket. A besoroláskor a Nyitra megyei Kolon települést mindig bortizede nélkül (absque vino) vették számba, mert a birtok boijövedelméből régtől fogva minden kanonok részesedett.28 Arra is ügyeltek, hogy az azonos vagy gyakori nevet viselő településeket egyértelműen megkülönböztessék egymástól. Erre jól bevált módszert alkalmaztak, a helység birtokosára utaltak. Megadták, hogy az egyik Újfalu (a Bars megyei Zsitvaújfalu) helységet a Forgács család, míg a Nyitra megyei másikat bizonyos Szilveszter, a szomszédságában fekvő Kér települést pedig az esztergomi érsek birtokolta.29 Egy-egy csoport tizede a nagyprépostot, illetve az olvasókanonokot illette meg, míg a többi tizede (valószínűleg sorsolás révén) egy-egy kanonoki csoport jövedelme lett. A nagyprépost és az olvasókanonok nagy ritkán másik birtokcsoport bortizedéből is részesült, mert kanonoki jövedelmét abból kapta meg. Az egyes birtokcsoportok általában állandóak voltak, a hozzájuk rendelt kanonoki csoportok összetétele viszont változott. Bizonyára azért, hogy az elkerülhetetlen egyenlőtlenséget valamennyire mérsékeljék. A nagyprépost és a lektor azonban kivételes helyzetben volt. Esetükben a kapcsolat többé-kevésbé állandósult. Hoszszú éveken át külön-külön mindegyikük ugyanazon birtokegyüttesnek a tizedét élvezte. Ez a sajátos helyzet valószínűleg úgy alakult ki, hogy előbb a prépost, majd a lektor választott a felkínált csoportok közül. A részesedők egyes csoportjai maguk gondoskodtak a hozzájuk rendelt birtokokon a tized behajtásáról. Kivételesen közös begyűjtés is előfordult. A káptalan megbízásából 1511-ben Körmendi János és Esztergomi Pál kanonok szedte be két százalékos részesedés fejében a kisbarsi kerületben a tizedet. A 11 birtokcsoport egyikének tizede formálisan azokhoz a kanonokokhoz tartozott, akik a káptalan régi döntése ellenére az év meghatározott időszakában nem tartózkodtak székhelyükön. Sokak hosszas távolléte miatt a káptalan még 1397 előtt Kanizsai János érsek parancsára úgy döntött, hogy az ilyen kanonokok 26 Chartae Antiquissimae Hungáriáé ab anno 1001 usque ad annum 1196. Composuit Georgius Györffy. Budapest, 1994. (a továbbiakban САН) 61-62. Vö. Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156. évi tizedjegyzékének helységei. Századok 73 (1939) 167-187. 27 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 83-84. 28 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 85. 29 Vö. Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I—II. Budapest, 1990. (a továbbiakban Maksay) I. 152, 553 (Nagykér). A bizonyos Szilveszter birtokaként szereplő Újfalu, amely az említett Kér nyugati szomszédságában terült el, szintén az esztergomi érsek tulajdona volt. Uo. 559.
