Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
368 SOLYMOSI LÁSZLÓ Az egyik Egeg, Bát és Bozók vidékét, a másik a megye keleti részén fekvő Hegyalját (,Submontibus), a harmadik pedig Rimaszombat környékét ölelte fel.1 4 A káptalan 1500. június 15-én egyesítette a két tisztséget, s ettől fogva a káptalani divisor ellátta a kápolna felügyeletét, bevételeinek kezelését is. 1515-ben viszont a káptalan két divisort választott, egyet a káptalan, egyet pedig a kápolna jövedelmének a kezelésére. A következő évben azonban már visszatértek a régi gyakorlathoz, és ettől fogva mindig csak egy divisort választottak. A két divisor tevékenysége jól elkülönült egymástól, munkájuk nagysága alig mérhető egymáshoz. Bármenynyire is tekintélyes jövedelemmel rendelkezett a kápolna, bevétele a káptalan összbevételének csak egy részét képezte, s kezelése egyszerű feladat volt. Ráadásul divisora, miután a kápolna bevételeiből a mindössze néhány tételből álló kiadásokat folyósította, a jelentős maradékot átadta a káptalannak, amit azután a káptalani jövedelmek divisora osztott szét. A kápolna divisora végeredményben csak kismértékben tehermentesítette a káptalani divisort, ezért hosszabb távon nem volt rá szükség. A választott tisztségviselők kötelezettségeit a legritkább esetben határozták meg, mivel az 1397. évi vizitációs jegyzőkönyv és a hozzá csatolt statútumok pontosan rögzítették a követelményeket, és a középkor végén is ezt tekintették mérvadónak. A procurator а káptalan mindennemű ügyeinek intézésében a prépostot helyettesítette, s ennek megfelelően munkájáért a prépost bevételéből részesedést kapott.15 A divisor osztotta szét a káptalan összes jövedelmét, a tizedből és a földesúri jogokból származó természetbeni és pénzbeli bevételeket egyaránt. Az egyes jövedelmek szétosztásáról lajstromot (registrum) készített, hivatali idejének végén pedig számadással tartozott a káptalannak. Munkájáért a szétosztott jövedelemből egy százalék illette meg.16 A különféle gazdasági egységek tisztségviselői a földesúri jövedelmeket, a tizedszedők pedig a tizedet hajtották be. Az utóbbit általában nem személyesen szedték be, hanem az egyszerűbb megoldást választva, inkább bérbe adták a tizedet. Tevékenységükért természetesen részesültek az adott bevételből, rendszerint kettő, ritkábban egy vagy három százalékot kaptak meg belőle.1 7 A középkor végi jegyzőkönyv a divisor megválasztásakor mindössze három alkalommal foglalkozott a munkájával. 1500-ban előírták, hogy a divisor a káptalan ügyeiben keletkezett költségeket 12 forint összegig a prépost vagy 2-3 kanonok tudtával, az ennél nagyobb összeget pedig a káptalan tudomásával folyósíthatja. Ezt a döntést 1519-ben azzal egészítették ki, hogy a divisor ezekről a kiadásokról köteles jegyzéket (registrum) készíteni. Egyúttal megszabták, hogy a pénzbevételeket a káptalan tanácskozóhelyén őrizze és ossza szét, a gabonából, 278957 (Prímási Levéltár, Arch. eccl. vetus no 65/5), Augustinus Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. I—II. Romae 1859-1860. (A továbbiakban Theiner) II. 554-556. 14 A hegyaljai körzet településeiről 1516-ból, a rimaszombati kerület helységeiről pedig 1515-ből és 1516-ból származó jegyzék részletesen tájékoztat. DF 238413 (Esztergomi káptalan magán levéltára, Caps. eccl. 1-1-2), DF 238418 (Uo. 1-1-8). A másik honti körzet településeit 1511. évi lajstrom tartalmazza. DF 237706 (Eszt. kápt. m. lt., Acta Radicalia 46-4- 5). Az utóbbit említi Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV század végén. Századok 94 (1960) 115. xb Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 262. wKollányi: Visitatio (1. jegyzet), 265, 267-269. 17 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 261-262, 266-267.
