Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVE 369 zabból, lisztből, borból és másból származó jövedelmeket pedig ne tartsa napokig a házában, hanem mindenkinek azonnal adja ki belőle a részét. Egyben arra is felszólították, hogy az adott kakati (párkányi) mérőeszközökből készíttessen egyegy példányt.1 8 1526-ban a hét évvel korábbi döntést tovább bővítették. Megtiltották, hogy a tisztséggel és a káptalani jövedelmekkel kapcsolatos könyveket és egyéb irományokat a székesegyház épületén kívül őrizze, hogy a jövedelmek szétosztását a saját házában végezze, hogy a káptalan tudta nélkül a befolyt jövedelmekből bárkinek kölcsönt adjon. Végül jegyzéket kellett kérnie a tisztségviselőktől az általuk behajtott bevételekről, és a jövedelmeket be kellett írnia a káptalan e célra rendszeresített könyvébe. A gazdasági tisztségekre az 1397. évi statútumokkal összhangban a székeskáptalan kanonokjait választották meg.1 9 A tisztségek jól jövedelmeztek, ellátásuk többletbevételhez juttatta a kanonokok meghatározó, többnyire helyben lakó csoportját. Elvétve olyan személyek is tisztséget kaptak, akik a káptalan működésében helyettesként jelentős szerepet játszottak, de csak abban az esetben, ha maguk is kanonokok voltak. Pápai János, az őrkanonokot helyettesítő alőr (succustos), hivatalból kanonok volt, mivel ezt a tisztségviselőt az őrkanonoknak a kanonokok közül kellett kiválasztania.2 0 Tornai István alkántor (succentor) és az őt kisegítő Asszonyfalvi Máté (vicesuccentor vagy vicegerens) is kanonokként került ebbe a funkcióba.2 1 Rétek és bortizedek megosztása A kanonoki testület — a tisztségviselők megválasztásán túl — minden évben meghatározta bizonyos káptalani birtokokon a rétfelosztás, illetve a borjövedelem megosztásának a módját. Továbbá megszabta, miként részesednek a kanonokok a káptalant illető kisbarsi tizedkerület tizedéből. A közlekedés szempontjából oly fontos lovak takarmányozása szükségessé tette, hogy a káptalan szénáról gondoskodjék. E célból a kanonokok között az Esztergomhoz közel fekvő Ebed, Bajon és Csév (Piliscsév) határában rétet osztottak szét. Minden bizonnyal sorshúzás alapján döntötték el, kit melyik sorszámú rétdarab illet meg az adott területből. Ez a módszer kizárta a részrehajlást, és többé-kevésbé kiegyenlítette az egyes rétdarabok közti különbséget, amely eltérő távolságukból, fekvésükből és minőségükből adódott. 1526-ban a három település mindegyikén osztottak kaszálót, míg a többi évben közülük csak kettőn sorsoltak szénatermő rétet. Ebed határában erre minden évben sor került. Mellette viszont Bajon és Csév település közül csak az egyik jött szóba. Az ebedi határ különleges 18 Űrmérték-etalonról 1397-ban is szóltak. A kisbarsi gabonatized kapcsán jegyezték fel: solvuntur cum mensura sancti Adalberti, quae ad hostium ecclesiae Strigoniensis est de ferro impressa. Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 83. 19 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 261, 267. 20 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 97. Vö. Kollányi: Esztergomi kanonokok (9. jegyzet), XL. 21 A succentor tisztség és a kanonokság a 15. század folyamán kapcsolódott össze egymással. Tarnócai Tamás 1460 táján kanonok succentor volt. Kollányi: Esztergomi kanonokok (9. jegyzet), 106. Az összekapcsolódásra többek között azért volt szükség, mert a kanonoki installáció joga a kántorkanonokon kívül a helyettesét is megillette, s mégiscsak furcsa lett volna, ha a kántorkanonok távollétében nem kanonok helyettese végezte volna el ezt a feladatot. Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 94-95.
