Századok – 2002
Közlemények - Solymosi László: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi jegyzőkönyve II/365
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVE 367 tottak meg. Nem volt akadálya annak, hogy egy személy egyidejűleg akár több tisztséget is betöltsön. Rendkívül fontos munkája mellett még a divisor is kaphatott egyéb megbízást. A tisztségek száma a feladatok összevonása vagy éppen szétválasztása miatt változó volt. Ritkán új szerzemény is növelte a funkciók számát. A Somogy megyei szenyéri uradalom Bakóc Tamás bíboros, esztergomi érsek (1497-1521) végakaratából lett a székeskáptalan tulajdona. Az érsek azért hagyta tekintélyes somogyi vagyonát a kanonoki testületre, hogy jövedelméből fenntartsák az általa a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére alapított és a székesegyház déli oldalához épített kápolnát.10 A tényleges birtokbavétel jeleként a káptalan 1525-től kezdve választott tisztségviselőt az új gazdasági egység (decanatus) élére. Előfordult, hogy egyszerre több mint 20 tisztség betöltéséről döntöttek. A tisztségviselők száma rendszerint ennél valamivel kevesebb volt, mert hiába választottak néhány esetben egy-egy tisztségre két személyt, olyanok is voltak, akik kettő vagy több tisztséget is elnyertek. De némely tisztségre fontossága miatt sohasem választottak két személyt. A káptalan képviseletét ellátó procurator, illetve a jövedelmek szétosztását végző divisor mindig önállóan teljesítette feladatát. Kivételesen ugyan előfordult, hogy két divisort választottak, de ez csak átmeneti jelenség volt, és a káptalan új bevételének, a Nagyboldogasszony (az égbe felvett Szűz Mária) tiszteletére emelt kápolna jövedelmének kezelésével függött össze. A székesegyház északi oldalához épített kápolnát 1397 előtt Kanizsai János esztergomi érsek (1387-1418) alapította.1 1 Az intézmény hamarosan jelentős jövedelemre tett szert.1 2 A olasz származású Giorgio Prioli (Georgius de Priolis) kanonok, kápolnaigazgató 1494. október 4-én bekövetkezett halála után VI. Sándor pápa II. Ulászló magyar király és Hippolit esztergomi érsek kérésére egyesítette a kápolna jövedelmét a káptalanéval. Az inkorporáció ellenére eleinte mégis külön kezelték a kápolna, illetve a káptalan bevételeit. A kápolna felügyeletére a káptalan új tisztséget hozott létre. A kápolna divisoj-ának 1496. február 20-án megválasztotta Pesti Gergely kanonokot, aki tisztségét 1500 nyaráig látta el. О kezelte és osztotta szét a kápolna tekintélyes jövedelmét, amely három tizedkerület gabona- és bortizedéből állt.13 Ezek közül kettő Hont megyében terült el. 10 Borsa Iván: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei. Somogy Megye Múltjából 9 (1978) 57, uo. 10 (1979) 146-149, Az esztergomi főkáptalan fekvő, s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 1871. 99-101. Vb. Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a dorogi járás. Irta Horváth István, H. Kelemen Márta, Torma István. Magyarország Régészeti Topográfiája 5. Budapest, 1979. (a továbbiakban Rég. Top. V) 102, 105. 11 Kollányi: Visitatio (1. jegyzet), 240-241. Vö. Rég. Top. V 102, 104-105. 12 Zsigmondkori Oklevéltár. I-II/2. (1387-1410). Összeállította Mályusz Elemér. III-VII. (1411-1420). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa Iván. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 1, 3-4, 22, 25, 27, 32, 37.) Budapest, 1951-2001. (A továbbiakban ZsO) I. 4386, 4417, 4457, 4461, 5543, 5649, 5831. sz. Csanádi Péter kanonok, oltárigazgató többek közt 1479-ben a Szent Anna városrészben, a királyi város kapuja előtt épített házát adományozta a kápolnának. Kollányi: Esztergomi kanonokok (9. jegyzet) 109. 13 Minderről részletesen Pesti Gergely 1500. június 15. előtt készült saját kezű számadása tájékoztat. Prímási Levéltár, Arch. eccl. vetus no 65/1. Az értékes forrás a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményéből (a továbbiakban DF) hiányzik. (Ezúton is köszönetet mondok Hegedűs András prímási levéltárosnak, hogy a számadást e-mail segítségével eljuttatta hozzám.) Az inkorporációra vonatkozó egyéb oklevelek: DF 278956 (Prímási Levéltár, Arch. eccl. vetus no 65/4), DF 237686 (Eszt. kápt. m. It. 46-3-13), kiadása: Az esztergomi főkáptalan (10. jegyzet), 98-99, DF
