Századok – 2002
Közlemények - C. Tóth Norbert: Adatok a megyék és a hiteleshelyek közötti viszonyra a 14. és 15. században II/351
364 С. TÓTH NORBERT mának vége felé: amíg az 1420-as és az 1430-as évek elejéről „tömegével" vannak okleveleink (14 db), addig 1435-ből, 1436-ból és 1437-ből egyet sem, majd a király halála után 1438-ból, 1439-ből és 1446-ból három-három, 1456-ból és 1462-ből pedig egy-egy darabot találunk. A választ Zsigmond király 1435-ös nagy törvénykönyvében találjuk meg. A Német-Római Birodalom reformatiojához, hasonlítható magyarországi törvénykönyv az addig csak szórványosan alkalmazott kikiáltott közgyűlések meghonosításával az egész országban bevezette a hiteleshelyek és a megyék együttműködését.12 9 Kikiáltott közgyűléseket hatalmaskodási és birtokfoglalási ügyekben tartottak, tehát épp olyan esetekben, amelyekben eddig az említett dunántúli megyék is eljártak a hiteleshelyi tanúbizonyság segítségével. 1435 után azonban egy — a kikiáltott közgyűléshez hasonlóan szintén korábban kialakult — olyan gyakorlat terjedése is megfigyelhető az országban, amelyikről a nagy törvénykönyv nem beszélt. Ezután a központi bíróságok egyszerű tudományvételre nemcsak királyi (nádori, országbírói, vajdai, báni) embereiket küldték ki, hanem gyakran a megyéket is utasították ilyenek elvégzésére.13 0 Sok esetben párhuzamos vizsgálat kéréséről is értesülünk: két szomszédos hiteleshely és a területileg illetékes megye végzett ugyanabban az ügyben vizsgálatot,131 ennek gyökerei azonban visszanyúlnak az 1420-as évek elejére.13 2 A megyék így a hiteleshelyek versenytársaivá kezdtek válni. (E folyamat Zsigmond király halálával megtorpant, hogy aztán Mátyás király uralmának stabilizálódásával ismét új erőre kapjon.)13 3 E két újítás mellett már nem volt szükség a régies és nehézkes eljárásra. Komoly ügyekben 1485-ig kikiáltott közgyűlést kellett tartani, egyszerűbbekben meg a megye hiteleshelyi ember nélkül is eljárhatott.13 4 Nem csoda, hogy nem egészen húsz év alatt elenyészett a szóban forgó hét megye és a hiteleshelyek közös működésének ősi szokása. 129 1435: 3. tc. DRH 1301-1457. 262. A korai kikiáltott közgyűlésekre Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok 91 (1957) 46-123, 529-602. 62/69. jegyzet. 130 Tringli István: Pest megye a késő középkorban. Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Szerkesztette Zsoldos Attila. Bp., 2001. 163, 166. 131 1436. ápr. 2. (DL 24526 - NRA 10-2.), 1437. márc. 11. (DL 13031 - NRA 1552-38.), 1437. nov. 26. (DL 55160 - Kállay cs. lt. 1400-329.) 132 1421. ápr. 14-én parancslevél ment a leleszi konventhez (DL 30780 - GYKOL Miscellanea 3-3-23.), a váradi káptalanhoz (DL 54157 - Kállay cs. lt. 1400-104.) és Szabolcs megyéhez (DL 54161 - Uo. 102.); 1422. jan. 3. Leleszhez: DL 54182. (Kállay cs. lt. 1400-137.), Váradhoz: DL 54193. (Uo. 182.) és Szabolcs megyéhez: DL 54195. (Uo. 488.); Ugyanezen a napon Leleszhez: DL 54186. (Uo. 141.), Váradhoz: DL 54194. (Uo. 183.) és Szatmár megyéhez: DL 54192. (Uo. App. 1400-7.) 133 Vo. Tringli István: Két szokásjogi norma a közgyűlések működéséről. Történelmi Szemle 39 (1997) 3-4: 387-400. 395-396. 134 A kikiáltott közgyűléseket ekkor ugyanis a közgyűlésekkel együtt eltörölték. 1486: 2. tc. DRH 1458-1490. 268.
