Századok – 2002
Közlemények - Szabados György: Imre király házassága; aranybullája II/341
IMRE KIRÁLY HÁZASSÁGA, ARANYBULLÁJA 345 3.) 1202-ben a pápa Konstancia újbóli férjhez adásáról tárgyalt Sancha anyakirálynéval, vagyis Imre ekkor már nem élt.2 7 Az elméletfüzér alapjaiban kívánja átírni az Imre-kor politikatörténetét; érdemes hát szembesíteni az egyidejű híradásokkal. 1.) II. Alfonz és Sancha nászából három fiú illetve négy lány született. (A korai források csak három lányról tudnak.) Anderle lábjegyzeteiből azonban az derül ki, hogy a legidősebb hercegnő életkorára nem utal történeti forrás, csak a jelenkori tudomány találgatásait olvashatjuk.2 8 Szerinte Zurita, a 16. századi történetíró az első, aki „rendet tesz" a gyermekek között, felsorolva a három fiút, Pétert, Alfonzot, Ferdinándot, valamint a négy lányt, Konstanciát, Eleonórát, Sanchát és Dulcét. Nem állított volna ilyet Anderle Ádám, ha ismerne egy jóval korábbi, 13. század végi genealógiai „rendtevőt". Pedig „A Barcelonia grófjainak és Aragónia királyainak gestája" magyar vonatkozású részeit Gombos Ferenc Albin középkortörténészi körökben méltán ismert és megbecsült Catalogusa is tartalmazza.2 9 Ez utóbbi írásmű, amely 1296-ban készült, csak három fiúról és három lányról tud, de Konstanciát ez is mint legidősebb infánsnőt tekinti. Feltűnő, hogy a gesta és Zurita nemek szerint veszi sorra Alfonz és Sancha gyermekeit; előbb a fiúkat, azután a lányokat. Márpedig közelebbi értesülés híján korántsem biztos, hogy az anyakirályné „tematikai" sorrendben hozta volna világra őket. De ha így lenne, az 1177-ben született Pétert akár 1180 folyamán is követhette Konstancia, amint azt Wertner Mór feltételezte.30 Nem szólva arról, hogy amennyiben Anderle a magyar király feleségének 1196 és 1202 (!) között kizárólag az anyaságra éretlen Konstanciát „engedélyezi", úgy ki és mikor szülhette a mégiscsak létező III. Lászlót Imrének? 2.) Az özvegy királyné gyermektelen hazatértét Toledo érseke egészen pontosan e szavakkal írta le: „Constancia filia regis regi Ungarie fuit nupta, et viro mortuo sine prole in Aragoniam est reversa."31A szöveg megengedi ugyan Anderle Ádám értelmezését, ám nem valószínűsíti. Éppen a hajlékony latin szórend segítségével fejezhette volna ki a főpap Imre gyermektelenségét, a király elhunytára utaló ablativus absolutus megbontásával, például így: „viro sine prole mortuo". De az eredeti szórend nem ez! A hangsúlykövető fordítás szerint: „Konstancia, a király [II. Alfonzl lánya Magyarország királyának a felesége volt, és férje halála után gyermek nélkül tért vissza Aragóniába. " És ez igaz is! Fia 1205 májusában elhalálozott: az özvegy már valóban gyermek nélkül érkezett haza. A 13. századi spanyol gesta egyenesen így fogalmaz: „Prima filiarum vocata Constancia fuit nupta regi Ungarie, quo mortuo, reversa est in Aragoniam sine prole. (A lányok közül az első, Konstancia nevezetű, Magyarország királyához ment feleségül, akinek halála után visszatért Aragóniába gyermek nélkül J"32 27 Anderle 1994. 33-34. 28 Anderle 1994. 36. 7. jegyzet. 29 Gesta coraitum Barcinonensium ac regum Aragonie, a quondam monacho Rivipullensi conscripta c. a. 1296. Gombos F. Albin: Catalogue Fontium Históriáé Hungaricae II. Budapestini, 1938. 1044. (Gombos, CFHH.) 30 Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagy-Becskerek, 1892. 1892. 371. 31 Pontatlanul, a „regi" szó elmellőzésével idézi Anderle 1994. 37. A helyes idézetet a tanulmány spanyol nyelvű változata tartalmazza. Anderle, Adám: Constanza de Aragón en la historiográfia espanola. Acta Hispanica. Tomus I. Separatum. Szeged, é.n. 8. 16. jegyzet. 32 Gombos, CFHH. III. 1044.
