Századok – 2002
Közlemények - Szabados György: Imre király házassága; aranybullája II/341
346 SZABADOS GYÖRGY 3.) Imre király végidejéről. Vegyük sorra, hogy 1202-ben ki mindenki nem vette észre az uralkodó esetleges elhunytát. Péter kancellár hivatalában jó tucat hiteles oklevél született 1202 és 1204 között.3 3 III. Ince 1204. november 22-én az esztergomi káptalanhoz intézett üzenete az utolsó, amelyik Imrét életben találta. A szentszéki fogalmazványban élesen elkülönül a szóhasználat, amely a Jó emlékezetű, néhai Ugrin érseket", illetőleg az élő királyt, „Krisztusban legkedvesebb fiunkat" jelöli.34 Az első pápai levél, amely már a „kegyes emlékezetű néhai Imre magyar királyra" utal, 1204 november és 1205 február között kelt.3 5 Végül pedig a pártütő testvérről kell szólni, akit 1203 őszén Imre börtönbe záratott, ám aki onnan hamar kiszabadult és egy rövid közjáték, III. László névleges országlása után 1205. május 29-én II. András királyként foglalta el a hőn áhított trónt.36 Okleveleiben uralkodási idejének kezdetét unokaöccse elmellőzésével többször is Imre halálától, sőt némelykor saját kiszabadulásától számította, de annyi bizonyos, hogy 1204. január 19. elé még ő sem merészkedett!3 7 Péter kancellár, III. Ince pápa valamint András herceg egybehangzó kortársi tanúbizonyságának még az a szentszéki kútfő sem mondhat ellent, amelyben Anderle Ádám szerint az egyházfő Konstancia újbóli férjhez meneteléről tárgyal. III. Ince 1202. június 5-i levele valóban Sancha királyné egyik lányának és Frigyes szicíliai királynak (későbbi német császárnak) házassági tervéről szól, de az üzenetben csak ennyi áll: „nos carissimi in Christo filii nostri illustris regis Arragon(um) et regine, matris ipsius, litteras et nuntium récépissé firmiter promittentium, quod parati sunt nobilem midierem sororem regis ipsius karissimo in Christo fïlio nostro F(rederico), illustri regi Sicilie copulare."38 Szó nincs arról, hogy Sancha melyik lányát kellene kiházasítani! (Othmar Hageneder, a levél kiadója Sanchát, az anyja nevét öröklő, harmadik hercegnőt tüntette föl tárgyi jegyzeteiben.) Az Anderle által hivatkozott többi irat pedig nem található III. Ince Registerében! Az egykorú tudósítások, beszámolók egyébiránt kései elbeszélő forrásokban is visszaköszönnek. Nem túl célravezető eljárás utólagos szerkesztésű, folyamatosan írt és átírt krónikákból, évkönyvekből időrendi következtetéseket levonni, de egy pillantást érdemes rájuk vetnünk, mert közöttük is akadnak szövegváltozatok, amelyek 1204-es évszámot őriznek! Ilyen például a Zágrábi és Váradi Krónika zágrábi szövege, illetve az úgynevezett Knauz-krónika egyik változata.3 9 A külhoniak közül elég az Admonti, valamint a Melki Évkönyvekre utalnunk.4 0 33 A számot növelik a csak tartalmi átiratban megőrzött okmányok. Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. (Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica.) I. Bp. 1923. I. 60-68. No. 197-210. (Szentpétery, RA.) 34 „V(grino), bone memorie archiepiscopo vestro, viam universe carnis ingresso eis inconsultis vos habito adinvicem consilio diligenti quosdam de concanonicis vestris ad karissimi in Christo filii nostri H(emerici), V(ngarie) regis illustris." Othmar Hageneder: Die Register Innocenz' III. 7. Wien, 1997. 274. (Hageneder RI.) 36 „Cum ex pie recordationis fratri nostri H(emerici), quondam Vngar(ie) regis" Hageneder, RI. 7. 398. 36 Szentpétery, SS. Rer. Hung. I. 464. 37 Karácsonyi János: Az Aranybulla keletkezése és első sorsa. Értekezések a történelmi tudományok köréből XVIII. Bp. 1899. 4-20. 1204. január 19-éről 1. uo. 17. 38 Hageneder, RI. 5. 98. 39 Szentpétery, SS. Rer. Hung. I. 211., illetve Szentpétery, SS. Rer. Hung. II. Budapestini, 1938. 337. 40 Pertz, MGH. SS. IX. 506., 588.
