Századok – 2002

Közlemények - Szabados György: Imre király házassága; aranybullája II/341

IMRE KIRÁLY HÁZASSÁGA, ARANYBULLÁJA 343 szakirodalom mégis óvatosan közeledett a nász idejéhez; azt 1200 körül sejtette,11 amíg egy aragóniai oklevél ismertté nem vált a hazai középkortudomány számára. Sancha, II. Alfonz aragóniai király (1162-1196) hitvese 1196-ban mint ,,/гliam meam Constantiam, reginam Ungarie" említette legidősebb lányát.12

Az oklevelet 1972 folyamán adták ki, ezen értesülését a magyar historiográfiával Anderle Ádám ismertette meg.1

3

Az okmány, mint egykorú, hiteles forrás, hamar elfogadottá vált a medievisztikában.1

4

Az 1196 októberében kiállított irat1

5

alapján Makk Ferenc a nász idejét az év közepére helyezte.1

6

Mivel a hazai kutatás eddig kizárólag egyetlen területről - előbb cseh, majd spanyol - való adatra hagyatkozott, ideje végre a különböző „nemzetiségű" írásműveket egymás mellé állítani. 1198-ban a király adományt tett kipróbált híve, Ugrin győri püspök javára. Az irat méltóságnévsorában helyet kapott Egyed, a királyné udvarispánja.1

7

Mivel III. Béla (1172-1196) halála után özvegye, Margit a Szentföldre zarándokolt s ott nem sokkal később elhunyt, 1198-ban egyedül Konstancia volt magyar királyné.18 A két cseh krónika összegzéséből 1196 adódik.1

9

Hitelüket a hispániai okmány erősíti. Van még egy emlék, amely ritkán használatos a politikatörténetben, de itt és most hasznos segítőnk lehet. Peire Vidal provanszál trubadúr Aragóniából érkezett Magyarországra, az ifjú királyné népes kíséretének tagjaként. Kedvező fogadtatásáról hálás szavai emlékeznek, versét mégis szomorú felütéssel nyitja:20 azért jött hozzánk, hogy fenséges nejünk, Konstancia, Magyarország királynéja serény szolgálatában maradjon". Levéltárak - Kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Közreadja Blazovich László-Érszegi Géza-Turbuly Éva. Bp. 1998. (Érszegi 1998.) 11

Benda Kálmán föszerk.: Magyarország történeti kronológiája I. Bp. 19863. 125. (Solymosi László); Kristó Gyula: A korai feudalizmus (1116-1241). Székely György föszerk.: Magyaroszág története 1/2. Bp. 19872. 1269. 12

Agustín Ubieto Arteta: Documentes de Sigena I. Valencia, 1972. 58. (Arteta, DDS.) 13

Anderle Adám: Aragóniai Konstancia a spanyol történetírásban. Világtörténet. 1994 tavasznyár. 32-38. (Anderle 1994.) 14

Kristó Gyula: Imre. Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. Bp. 1995. 225. 15

„Datum Darocha in mense octobris" DDS. I. 58. 16

Makk Ferenc: Külföldi források és a korai magyar történelem (X-XII. század). Uő: A turulmadártól a kettőskeresztig. Szeged, 1998. 111. 17

„Egidio curiali comité regine" Horvát Árpád: A diplomatikai írástan alapvonalai. Budapest, 1883. 113. 18 „Regina Ungarie, Philippi regis Francié soror, cum post mortem viri sui multo apparatu partes transmarinas adisset iamque Tholomaidem apulisset, paulo post obiit." Roberti Canonici S, Mariani Autissiodorensis Chronicon. Monumenta Germaniae Historica. Scriptorum. Tomus XXVI. Edidit Societas Aperiendis Fontibus Rerum Germanicarum Medii Aevi. Hannoverae, 1882. 257. 19

Nem is szólva arról, hogy a cseh herceg esztergomi vendégeskedése és halálát előző betegsége között mily tevékenynek mutatkozott. „Quibus peractis, ictoque cum rege pacis foedere, dum Prágám remeat in itinere accipit, insidias sibi in Moravia esse paratas, quas ut devitaret, longiore diverticulo usu est, in Austriam vsque deflectens a via, omnesque frustrans insidias. Pragam reversum, proceres (et) frequens nobilitas, quae ipsum Henricum in via sequebatur, una omnes voce flagitant, ne insultam finat Moravorum perfidiam Se itaq(ue) velle Ergam oppidum inultimis Boiemiae finibus situm, refoverandu(m) virium gratia petere. Interim administrationem regni curae illorum delegare. Quartodecimo die, postquam Ergam pervenit ibidem ab humanis exe(m)ptus est. In utroq(ue) magistraturam aequus (et) moderatus, ut in dubio reliquerit, princeps an pontifex melior vixerit." Dubravius 1602. 115-116. 20

Peire Vidal Poesie. Edizione critica e commento a cura di D'Arco Silvio Avalle. Volume II. Milano-Napoli, 1960. 265. Magyar fordítása Illyés Gyulától való. Szabics Imre: Trubadúrok és trouvére-ek. Az udvari szerelem költészete. Bp. 1998. 51.