Századok – 2002

Közlemények - Szabados György: Imre király házassága; aranybullája II/341

342 SZABADOS GYÖRGY ratban nyilvánvaló ellentmondás van, s mindjárt utána különböző szerzői véleményeket idéz; közülük egyesek 1196-ot, mások 1197-et, megint mások 1198-at írnak Henrik halálára. Elvetvén a két szélsőséget a közbülső marad, s az 1197-re rögzíti Henrik elhunytát. Úgy vélem, ha Dubraviusnak teljes hitelt adunk, aki szerint Henrik jelen volt Imre esküvőjén; akkor annak azon év előtt kellett történnie."5 Katona István kitűnő ráérzése kimondhatatlanul is 1196-ra utalt, de az akkori forráskritika hiányosságai visszarettenthették a határozott állásfoglalástól, ezért e fejtegetéseit sem az indokolt 1196. évhez rendelte. Mindazonáltal a jezsuita tudós önellentmondása dacára is elismerést érdemel, hiszen fent idézett eredményét az első igazán komoly szövegkiadás megjelente előtt két esztendővel tette közzé!6

Az őt követők azonban nem olvasták figyelmesen a leírtakat, így csak az 1198-as évszámot másolták ki tőle.7

Meglepő, de az a történettudós, aki először foglalkozott mélyrehatóan Katona István munkájával, az időbeli bizonytalanságot nemhogy eloszlatta volna, de kiteljesítette, hosszú időre tartósította. A nagy tekintélyű Pauler Gyula e szavakkal fogalmazta meg kétkedését: , A mit Aragoniai Konstantia házassági idejéről Dubravitus után íróink mondanak, hogy t.i. 1198-ban történt (Katona IV. 496.), annak semmi alapja, mert Henrik cseh herczeg, kit mint jelenlevőt említ, már egész 1198. évben beteg volt, és ez év június 16-án meghalt (Palaczky I. 491.)"8 Itt egyszerre több figyelmetlensége is tetten érhető. Nem olvasta végig a História critica vonatkozó részét, csak az alcímre és az évre pillantott; nem ellenőrizte Katona adatát a Monumenta Germaniae Historica kiadásában; pontatlanul hivatkozott Palackyra, mivel a cseh történetíró idézett, német nyelvű kötetében Henrik püspök-herceg végnapját a ma is elfogadott 1197. június 15-ére helyezte!9

S jóllehet akadtak még, akik változatlanul 1198-at írtak (sőt Dobozy Hajnalka a menyegzőt 1198 elé helyezte),10

Pauler Gyula hatására a 5 „Haec unde Dubravius sumserit, nusquam reperio; quae si vera sunt, Emerici nuptias ad annum MCXCDÍ. ut Schierus vult, retrudi non posse, certum est. Henricus enim, qui Bretislaus quoque, seu Brziecislaus, dicebatur, ad eum annum non provixit. Huius mortem continuator Cosmae Pragensis ita notât: Mill. С. LXXXXVI. XVII. cal Iulii obiit Henricus episcopus, qui fuit dux Bohemiae. Paulo post: Mill. С. LXXXXVIII. Brzieczislaus dux et episcopus ab hoc seculo migravit. Editor observerai, hic in Msto manifestam contractionem occurrere, refertque subinde diversas auctorum sententias, quorum alii Henricum obiisse scribunt anno MCXCVI. alii MCXCVII. alii MCXCVIII. Reiectis deinde duobus extremis, medium eligit mortemque Henrici figit ad MCXCVII. Hoc statuo, si Dubravio, qui Henricum Emerici nuptiis interfuisse scribit, tuto fides adhiberi posset; eas ante hunc annum collocare necesse foret." Katona, Stephanus: História critica Regum Hungáriáé stirpis Arpadianae IV Posonii-Cassoviae, 1781. 498. Jegyzetéből nem derül ki, melyik kiadást forgatta. Az 1781 előttieket 1. August Potthast: Bibliotheca Historica Medii Aevi. Wegweiser durch die Geschichtwerke des Europäischen Mittelalters von 375-1500. Berlin, 1862. 260. 6 Scriptorum Rerum Bohemicarum. Tomus I. Cosmae ecclesie Pragensis decani Chronicon Bohemorum. Accedunt eiusdem Cosmae Continuatores. Ed. Franc Martinus Pelzel-Iosephus Dobrowsky. Pragae, 1783. 367. 7 Virág Benedek: Magyar Századai I. Pest, 1862.3 238.; Szalay László: Magyarország története I. Lipcse, 1852. 274.; Horváth Mihály: Magyarország történelme I. Pest, 1871. 459.; Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagy-Becskerek, 1892. 371. (Wertner 1892.) 8 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt II. Bp. 18992. 489. 32. jegyzet. 9 „Um weingstens in Ruhe sterben zu können, ließ Heinrich Bretislav sich nach Eger übertragen wo er bald darauf (am 15 Juni 1197) den Zeit aufgab." Franz Palaczky: Geschichte von Böhmen I. Prag, 1864. 491. Ujabban Peter Hilsch: Heinrich Bretislav. Lexikon des Mittelalters IV München-Zürich, 1989. 2085. (LDMA.) 10

Dobozy Hajnalka: Királynéink az Árpád- és Anjoukorban. Szeged, 1934. 92. 1198-ra Érszegi Géza: Az Aranybulla. Bp. 1990. 7. Véleményét fenntartotta Imre király 1202-es, arany fuggőpecséttel hitelesített oklevelének facsimile kiadásához írt jegyzeteiben. Érszegi Géza: „Elhagyta szülőföldjét és