Századok – 2002
Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327
338 MESTERHÁZY KÁROLY zségi temető heterogén összetételét4 7 ), mint a szerves fejlődésű alföldi falvakban. Erre vezethetők vissza a dunántúli temetők eltérő sajátosságai, különbségei. U-gyanakkor a különböző időben történt telepítésekre utalhatnak azok a jelenségek, amelyek az emlékanyagban jelentkeznek az Alföld és a Dunántúl temetőiben. Pl. a Dunántúlon alig van gömbsorcsüngős fülbevaló, líra alakú csat, eddig nem került elő két pár gyöngykoszorúval díszített szőlőfürtös fülbevaló (ún. volhiniai, ill. legújabban denisi típus),48 nem szólva arról, hogy a fejedelmi kíséretre jellemző, gazdagon díszített felszerelési tárgyak is hiányoznak. Az S végű hajkarika is különböző időben terjed el az Alföldön, mint a Dunántúlon (itt előbb). Mindezek a különbségek, és a még pontosan ki sem mutatottak együttesen arra utalnak, hogy igazából nem tekinthetjük jó párhuzamnak a dunántúli temetők vizsgálatához az alföldi temetőket, és az egyes tárgyak, ékszerek, szokások elterjedésénél hasonló meglepetések érhetnek minket. E tekintetben csak dicséret illetheti szlovák kollégáink módszerét, akik szinte mindig a Szlovákia területén előkerült temetőket, ill. leleteket hasonlították össze, ott keresték a párhuzamokat, nem törődve a Dunától délre levő területekkel. És ezért hibás végülis J. Giesler munkája is, mert ő ugyan a dunántúli temetők időrendjét vizsgálta, de ehhez az alföldi területekre érvényes tárgykeltezéseket is alapul vette. Másrészt ő is ugyanabba a hibába esett, hogy egy teljes kultúraváltást tételezett fel, de csak az időrendre figyelve, és nem a társadalomra. Mert nem azok kezdtek a köznép divatja szerint öltözni, akik előzőleg csüngős díszekkel teleaggatott kaftánt viseltek. Összességében valóban leváltja a honfoglalás kori műveltséget az ún. Bijelo brdoi kultúra, de egyidejűleg együtt is élnek a két műveltség elemei. Mégpedig a honfoglalástól, s amilyen ütemben a 11. század első harmadában végleg eltűnnek az ún. honfoglalás kori tárgyak, és temetkezési szokások, úgy éppen a honfoglalástól gazdagodik egyre az a kör, amelyből a 11. század elejére kialakul a Bijelo brdoi kultúra. Ma már egyre több olyan köznépi ékszert ismerünk, amely biztosan vagy feltehetően az Etelközben is műveltségünk része volt. Ezek az egyszerű hajkarikák, a hegyesedő végű bronzhuzal karperecek. A Branesti-i temető, amennyiben róla és a hozzá hasonlókról kiderül, hogy keltezésük a 9. század végére tehető,49 még több tárgytípus korai keltezését teszi lehetővé. A J. Gieslernél szereplő tárgyak egy része, mint pl. a halimbai fülbevalók, egyáltalán nem részei a magyar köznép kultúrájának. Ezek déli szláv népességhez kapcsolódva, vagy szórványos kereskedelemmel kerülnek a magyarokhoz. A köznép korai hagyatékába nyernek felvételt a helyben talált népektől átvett egyszerű drótkarika ékszerek. Eredetileg ezek sem tartoznak a magyar köznép hagyatékához, és nem is lesznek általánosan kedveltté, kivéve az érthetetlenül nagy „karriert" befutott S végű hajkarikát. Az „őslakosságtól" átvett ékszerek is helyi színezetűek. Tehát másfajták kerülnek át a magyarokhoz a Dunántúlon, mint Erdélyben, amint azt a gyulafehérvári óriási temető anyaga 47 Tettamanti Sarolta: A Zalavár-községi I. számú XI. századi temető. Arch. Ért. 98 (1971) 216-233. 48 Zoll-Adamiková, Helena-Dekowna, Maria-Nosek, Elzbieta Maria: The Early Medieval Hoard from Zawada Lanckoronska. Varsó, 1999. 108. 49 Fjodorov, G. B.-Csebotarenko, G. F-Velikanova, M. Sz.: Branestskij mogilnik X-XI. w. Kisinyov, 1984.; Bóna István: A magyarok és Európa... 20.
