Századok – 2002
Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327
DUNÁNTÚL A 10. SZÁZADBAN 337 helyezni. A demográfiai elemzés itt valamelyest segítséget is adhatna, hiszen a teljes temető ismert. Az ún. „Dunántúl-jelenség" kérdésében ez a pár évtized azonban nem változtat a lényegen.4 1 A Pécs környéki temetők használati ideje azonos a majsi temetőével. Pécs-Somogyon (ma Vasashoz csatolva) valamivel korábbi a megtelepülés (a dombtetőn, ahol a legkorábbi sírok voltak, még nyílcsúcsok, csüngős nyakdíszek, balta, ezüstcsat kerültek elő), és az S végű hajkarika nélküli időpontra esik.42 Ez 950 előtti időpontot sugall, és talán az ikervári temetővel egykorú. De az ellendi temetők már csak egy-egy olyan sírt tartalmaznak, amely biztosan 950 előtti.4 3 A Székesfehérvár körüli temetőkről már volt szó. Kritikai kiadásukat Bakay Kornél végezte el, s keltezésükkel többé-kevésbé ma is egyet lehet érteni. Biztosan a 10. század elejére, az első harmadra valló temetkezést alig talált. Ezért a magyarok itteni megtelepedését 920-950 közé keltezte.44 A nagyobb temetők közül egyedül a sárbogárdi az, amely a teljes 10. században használatban volt, s a 11. század elején már lezárták.45 Csak a megtelepülés szempontjából fontos a pusztaszentlászlói (Zala m.) temető, amely a köznép egyetlen környékbeli feltárt temetője. A gyepűvonalon levő közösséget all. század közepe után telepítették az addig lakatlan területre.46 A Duna-mente legnagyobb temetője Rácalmáson ma még ismeretlen, hasonlóképpen a pátyi temető is. A Dunántúl kisebb-nagyobb temetőtöredékei nem alkalmasak közösségeik megtelepülésének meghatározására. Néha még az előkerült temetőrész keltezése is nehézségbe ütközik. Maradtak tehát a viszonylag jól keltezhető magányos sírok, és a nagyrészben vagy teljesen feltárt temetők annak bizonyítására, hogy a Dunántúl településhálózata lassabban és később jött létre, mint az Alföldé, vagy a Dunától északra fekvő Kisalföldé. Ennek oka jelen tudásunk szerint leginkább abban kereshető, hogy a Dunántúl 900-ban nagyobb részben a fejedelem és rokon családjai (a nemzetségek) kezére került, és nem esett szabad foglalás alá. Az Anonymusnál említett megszálló csapatvezérek valójában a fejedelem rokonságához tartoztak, és a maguk számára tartották meg a Dunántúlt vagy annak nagyobb részét. A megszállás után ezért csak lassan népesülhetett be a föld, mert az adott falvak népességszaporulatából jöhetett leginkább létre az új települések lakossága. E falvak társadalma a honfoglalás kortól megtelepült alföldi falvakétól eltérő volt. A rokoni kapcsolatok esetlegesebbek voltak a több helyről összetelepített közösségekben (lásd Zalavár-kö-41 Tomka Péter: Régészeti kommentár... Arrabona 38 (2000) 63-96. A szomszédos Bille-domb Bille Árpád-kori falu nevét őrizte meg. Feltehető, hogy a Kaszás-dombi temető Bille pogány temetőjeként nyílt. A faluban a mosoni vár jobbágyai is laktak. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 4. Budapest, 1998. 144. 42 Kiss Attila: Baranya megye... 265.; Dombay János: Árpád-kori temetők Baranyában II. Janus Pannonius Múz. Évk. 1961. 69-80. 43 Dombay János: Árpád-kori temetők Baranyában I. Janus Pannonius Múz. Évk. 1960. 135-57. Kiss Attila: Baranya megye... 58-60.; Giesler, Jochen: i.m. 66-83. 44 Bakay Kornél: Gräberfelder aus den 10-11. Jahrhunderten in der Umgebung von Székesfehérvár... II. rész. Alba Regia 8-9. (1967-68) 75. 45 K. Ery Kinga: Reconstruction of the tenth century population of Sárbogárd... Alba Regia 8-9. (1967-68) 113, 131. 46 Szőke Béla Miklós-Vándor László: Pusztaszentlászló Árpád-kori temetője. Fontes Arch. Hung. 1987.
