Századok – 2002

Közlemények - Mesterházy Károly: Dunántúl a 10. században II/327

DUNÁNTÚL A 10. SZÁZADBAN 335 földi reprezentáció minden jelétől. Sírjaik a Karoling kultúra bőségesebb tárháza, mint a birodalom belseje. Ezt a képet egészíti ki másfelől a köznépi temetők sora. A Dunántúl lakossága döntő többségében szegényes szolgáltatók közösségeiből állt, amelynek hagyatéka viszont a Felvidékkel mutat szorosabb kapcsolatot. A köznép régészeti feltűnésének időpontja azonban a magyar régészet egyik fehér foltja. A probléma már a Szőke-féle köznép anyagának keltezésével kezdődik, nyugat felé haladva pedig a köznépi közösségek dunántúli megjelenéséhez kapcsolódik. Tehát a köznépi hagyaték vagy másként Bijelo brdoi kultúra a magyarság magával hozott régészeti műveltségének része-e, vagy a 10. század 60-as éveiben alakul-e ki itt a Kárpát-medencében, amint azt eddig többen is vallották, J. Gieslert is beleértve? Tovább menve: a Dunántúlon a foglalás néhány évét leszámítva egyidejűleg jelenik-e meg a köznépi anyag az ország többi területével, vagy attól eltérően-e? A leghelyesebb sorra venni a keltezéshez fontos lelőhelyeket, főleg a teljesen, vagy viszonylag nagyobb részben feltárt temetőket. Fiad-Kérpuszta (Somogy m.) Teljesen feltárt temető 388 sírja, amelyben sem fegyveres, sem lószerszámos sír nem volt. A legkorábbinak tekinthető temetőrészben nem voltak sírobolusok, és itt került elő néhány csüngős verettel díszített ruhában eltemetett nő sírja. A temető kezdetét az ásatok és később Kralovánszky Alán a 10. század utolsó éveire keltezték. Ennél azonban valószínűleg korábbi néhány évtizeddel a temető megnyitása, mert a sírobolusok nélküli rész több mint egyharmadát teszi ki a teljes temetőnek. Ezt az arányt ugyan gyengíti néhány jellegzetes későbbi ékszer feltűnése a pénz nélküli csoporton belül (pl. bordázott S végű hajkarika), de ugyanitt már szinte a kezdettől szerepel az egyszerű bronz S végű hajkarika, amelynek használata a Dunántúlon a 10. század közepén nagy valószínűséggel elteijedt. Kezdeteinek pontosabb megállapításához nincs biztos fogódzó pontunk.37 Halimba (Veszprém m.) A 932 sírós temető két csoportra oszlik. A korábbi, kisebb temető Karoling pénzekkel keltezett, de ezek is a 10. század 30-as éveit jelzik. Ebben a közösségben a mai horvát-szlovén területről betelepített szláv nők és férfiak egy kis csoportja mellett magyar etnikumra utaló leletek is előkerültek (nyílcsúcsok, füles hajfonatkorongok). A másik tömb kifejezetten köznépi sírokat tartalmaz, és szinte önálló temetőnek látszik a korábbi temetőrész mellett. Temetkezési szokások (behajlított alkarral való temetés) a két csoportot összekapcsolják, de az átmeneti kor itt is a 10. század második harmadától figyelhető meg. A második csoport legkorábbi lelete egy idős nő sírjában lelt késő avar kori típusú, másfélszeres fordulatú S végű hajkarika. A teljes temető kezdete a 10. század elejétől számítható, és a második csoport a faluba betelepült-betelepített magyar közösséget jelez abból az időből, amikor a késő avar kori típusú hajkarika még divatban volt. A korábbi csoportnál viszont azért nem fordulhat elő ez az ékszer, 37

Kralovánszky Alán: The paleosociographical reconstruction of the eleventh century population of Kérpuszta. Janus Pannonius Múz. Évk. 13. (1968) 75-116. Összefoglalóan Kiss Attila: A magyar államalapítás telepítéseinek tükröződése dunántúli köznépi temetőinkben. Arch. Ért. 95 (1968) 243.; Giesler, Jochen: i.m. 66, 142-43. legfeljebb a 10. század 60-as éveiig tudja visszaszámítani az S végű hajkarika alapján.