Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
BÚN ÉS BŰHŐDÉS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 319 keletkezett.6 9 A 15 zágrábi bejegyzésben a zarándoklat szinte minden lehetséges aspektusa fellelhető — a különböző ügyeket sorra véve az olvasóban egyre erősödik a bizonyosság, hogy a külföldi zarándokút — akárcsak Pozsonyban - itt is a mindennapok természetes részének számított. Meggyilkolt személy lelke megváltásáért három feljegyzett esetben kellett zarándoklatot tenni, azonban a város hatósága nem csupán a gyilkost kötelezhette az út elvégzésére. Az 1416-ban gyilkosság áldozatául esett, végrendelet nélkül elhunyt Drugas Benedek lelkéért például felesége és egyben a városjog alapján javai örököse, Ilona volt köteles Rómába zarándokolni vagy egy alkalmas embert oda elküldeni.7 0 A bejegyzésből nem derül ki, ki volt a gyilkos, bűnhődött-e tettéért - lehet, hogy nem sikerült azonosítani a kilétét, esetleg elmenekült a városból. A város közössége számára azonban — mint azt további példáink is igazolják — a szentségek magához vétele nélkül elhunyt áldozatok túlvilági boldogulása legalább olyan fontos volt, mint a bűnösök vezeklése. A véletlenül megölt Kralewc-i Gergelyért gyilkosa, Péter fia Gergely gréchegyi polgár tartozott elvégezni az engesztelő peregrinációt. 1434 november 23-án a gyilkos és az áldozat fivérei a város hatósága előtt többek közvetítésével kötöttek megegyezést. A felek közti béke első feltétele a római zarándokút volt, amelyet Péter fia Gergelynek a következő évben, negyvened vasárnapon — március 6-án — kellett megkezdeni. A megegyezés magára a római útra is több előírást tartalmazott: Gergelynek Rómában először is menedéklevelet kellett kérni zarándokútja elvégzéséről. A vezeklés pontos teljesítésén felül azt is elvárták tőle, hogy az örök városban miseruhákat vásároljon annak az egyháznak, ahol áldozatát eltemették.7 1 Mint a harmadik példából egyértelműen kitűnik, Zágráb tanácsa akkor is ragaszkodott az engesztelő zarándoklat teljesítéséhez, ha időközben a gyilkos is jobblétre szenderült. 1438-ban meghalt az a Tamás literátus, aki az általa meggyilkolt Lanczmanych-nak nevezett Tamás lelkéért római zarándokúttal tartozott. A város döntése értelmében Tamás deák helyett adósa, Domonkos volt kénytelen útnak indulni. Az indoklás szerint a vezeklő utat részben Tamás deák lelke könnyítéséért, főként azonban azért kellett végrehajtani, hogy ily módon a város közössége is megtisztuljon a bűntől.7 2 A három gyilkossági eset mellett Zágráb könyveiben — Magyarországon egyedülálló módon — még arra is 69 Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. I-XIV (=Mon. civ. Zagr.) Ed: Joannes Bapt. Tkalcic. Zagrabiae, 1889-1932. IX. 49., illetve egy 1491-1513 közti bejegyzés: uo. XI. 293. 70 „Item iurati iudicarunt factum possessionarum condam Benedicti Drugas, quia ipse Benedictas interemptus et intestatus fore decessus videbatur, pro eo ex privilegiata huius civitatis libertate totales ipsius Benedicti possessiones in prefate civitatis territorio existentes, tamquam intestati, Elene consorti sue tuti primo heredi statuentes commiserunt, ipsaque Elena unum idoneum hominem, vei sola in persona pro anima ipsius Benedicti Romam destinare tenebitur" - Mon. civ. Zagr. VI. 34. 11 „prefatus Gregorius filius ipsius Petri secundusmet pro anima predicti Gregorii interfecti in prima dominica Quadragesime proxime affuture Ventura, Romam peregreproficisci et ibidem Rome talem literam expeditoriam obtinere et ab inde pro huius rei certitudine et veritate circa fratres predictos ipsius interfecti Gregorii eandem literam reportare super eo, quod ipse Gregorius pro anima dicti Gregorii interfecti Romam peregre profectus fuit, ас ibidem similiter Rome idem Gregorius filius dicti Petri habeat indumenta sacerdotalia comparare, et de ipsa Roma eadem indumenta sacerdotalia secum domum reportare ac pro anima prefati interfecti ad illam ecclesiam introdare debeat, ubi ipse Gregorius interfectus est sepultus seu tumulatus" - Mon. civ. Zagr. VI. 213-214. 72 „...quam tarnen peregrinationem facere debuerat prout in presenti nostro katherno fuit consignatum, ideoque tota communitas pari, unanimi et concordi voluntate Dominicum dictum Cos-
