Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
320 CSUKOVITS ENIKŐ találunk példát, hogy valakit gyilkosság elkövetése nélkül, csupán egyéb vétkei sokasága miatt külföldi zarándoklatra ítéltek. A visszaeső bűnösnek számító Kelemen molnár a bíró és a polgárok könyörületéből egy évig köteles volt a város szolgálatában állni. Ez az év egyúttal próbaidőnek is számított: amennyiben ugyanis ebben az időszakban újra elkövetett volna valamit, már ítélet nélkül büntették meg, az egy év leteltével azután Rómába kellett zarándokolnia.7 3 A négy idézett eset ugyan számos ponton eltért az eddigi példáktól, markáns különbséget azonban nem tapasztalhatunk. A zágrábi bírák és esküdtek felelősségteljes hozzáállása viszont segít értelmezni azokat a selmeci bejegyzéseket, amelyekben a kezesek a megölt személyért vállaltak jótállást. A városok vezetése — mint ahogy azt a zágrábiak indoklásukban ki is fejtették — minden esetben gondot viselt a vezetésük alatt álló város polgárainak és egyúttal a polgárok közösségének erkölcsi tisztaságára. A legsúlyosabb bún, gyilkosság elkövetése után a bűnösnek és az áldozatnak egyaránt szüksége volt arra, hogy túlvilági boldogulásáról gondoskodjanak, de a vezeklés elvégzését láthatólag az a közösség is igényelte, amelynek kebelében a bűntény történt. A bűnös hiányában az áldozat felesége, vagy éppen a gyilkos adósa által elvégzett zarándoklat tehát legalább annyira szolgálta a város erkölcseinek pallérozását, mint a megboldogult üdvösségét. A városi adatok sorát két soproni példa zárja. Ezek az ügyek a fentiektől eltérően nem városkönyvi bejegyzésben maradtak fenn, mindkettőről külön, a bűnös nevében kiállított oklevél készült, két-két soproni lakos pecsétjével megerősítve. Egyik gyilkos sem volt soproni polgár. Az első gyilkosság 1455-ben történt. A megölt Drescher Péter rokonsága megbocsátott a gyilkosnak, a büntetés elengedése fejében azonban komoly és költséges vezeklés-sort állítottak össze. A tettes, a Sércről származó Phaff Egyed az oklevélben 8 kezessel együtt vállalta, hogy a gyilkosság színhelyén kőkeresztet állíttat, vezekel a soproni templomokban, harmincharmad magával felkeresi áldozata sírját, amikor is valamennyien egy negyed font viaszt és három dénárt visznek magukkal engesztelésül, egy éven belül elzarándokol Rómába és Aachenbe, végül Drescher Tamásnak, a megölt Péter rokonának 100 font viaszt ad a Krisztus-teste céh számára.74 A másik soproni gyilkosság több mint négy évtizeddel később, 1497-ben történt. A gresteni Velpámer Ákos éjszaka, orvul leszúrta Pläsweter Mátyás soproni lakost. Közbenjáróinak köszönhetően ő is megmenekült a rá váró halálbüntetéstől, a rokonok azonban előírták, hogy vezekelve, három égő gyertyával a kezében, 7-10 társsal — vagy tes pro debito totali, quo adhuc ipse Dominicus ipsi raagistro Thome literato in emptione cuiusdam vinee teneatur, pro anima dicti Lanczmanych pro alleviatione anime dicti Thome Isan et pro expurgatione katherni nostri in Romanam curiam decrevit profecturum" - Mon. civ. Zagr. VI. 294. 73 „Quidam Clemens molendinator prius fuit detentus pro quodam furticinio, tarnen gratia moti id relaxarunt, tandem etiam idem Clemens fuit detentus etiam pro quodam scelere, cui etiam dominus iudex cum aliis civibus gratia moti misericordiam eidem fecerunt, qui non immerito tanta pietate obligavit se unum annum esse servitorem civitatis ita, quod si de cetero fecerit vel autem saltern fecerit, eundem ubicumque comprehendere poterunt, absque omni iudicio eundem puniri deberunt; elapso autem anno assumpsit Romam intrare" - Mon. civ. Zagr. VIII. 142. 74 „ich an derselben stat,... machen sol lassenn ain stayneins krwcz. Auch sol ich vmb die kirichen hie zu Odennburg püessen vnd auff das grab gen mit zwainvnddreyssigk personen, yede mit aynem virdung wachs vnd drein phenningen. Darnach sol ich ausrichten ain Romfart vnd ain Achfart, das sol alles geschehen inner jarsfrist..." - Házi 1/4. 73-75. Az ügyet említi uő: Sopron egyháztörténete. 314.
