Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
316 CSUKOVITS ENIKŐ Nincs gond ellenben Hanus Liraczer 1386-87-ben tett bevallásával: ő egyszerűen két római utat rendelt, vagyis meghatalmazottra bízta az utazás megvalósítását.5 4 A megbízásból zarándoklókra főleg a városi végrendeletekben találunk példákat, de bárók, nemesek testamentumaiban is fel-feltűnik a hagyatkozó lelki üdvéért végzendő zarándoklat. A besenyő Ajáni Miklós például 1361-ben, a Sopron megyei Harkai László 1419-ben, Vízaknai Miklós erdélyi alvajda 1465-ben, a szegény Vas megyei nemes, Kissimonyi Vince Mihály 1503-ban kelt végrendeletében írt elő aacheni illetve római zarándoklatot.5 5 A városok közül különösen Pozsony és Sopron levéltári anyagában olvashatunk nagy számban ilyen rendelkezéseket, s mint Hanus Liraczer idézett bevallásából kitűnik, a selmeci polgárok körében is ismert volt ez a szokás.56 Feltehetőleg ilyen meghatalmazott zarándok lehetett az a Henzel Grunerz, aki 1395-ben vagy 1396-ban más helyett teljesített római zarándoklatot.5 7 A fentiekben hosszasan ismertetett példák alapján azt a következtetést kell levonnunk, hogy Selmecbánya lakosai elsősorban bűneik levezeklésére indultak külföldi zarándoklatra - a rokonok, családtagok helyett végzett peregrinációk aránya sokkal kisebb volt. Selmecbányához hasonlóan, de jóval kisebb számban találunk vezeklő zarándokokat a közeli Besztercebánya 14. század végi kötetében is. Az 1386-1399 közötti években írt kötet, amely kiadásokat, adólajstromokat, bírósági ítéleteket, adásvételi szerződéseket egyaránt tartalmaz, sajnos súlyos sérüléseket szenvedett a várost 1500-ban pusztító tűzvész idején, szinte egyetlen lapja sem maradt épen, emiatt a szövegek gyakran töredékesek, rosszul olvashatók. A megégett lapokon még így is hét témánkba vágó bejegyzést találhatunk.5 8 Szövegük nagyon hasonlít a selmeci városkönyv bejegyzéseihez, a városi nótáriusok Besztercebányán azonban még selmeci kollégáiknál is szűkszavúbbnak tűnnek. Az első mondat arról tudósít, hogy bizonyos Donesir nevű polgár aacheni útjára ketten is kezességet vállaltak.5 9 Akárcsak a hasonló selmeci bejegyzések esetén, itt is elbizonytalanodhat a kutató: vajon valóban vezeklő útról van itt szó? A további, ennél információban valamivel gazdagabb szövegek azonban arra utalnak, igen. A második esetnél Kerner és Henel Tyrman, a két kezes a megölt Hans Swertfegerért végzendő római útra vállalt biztosítékot.60 A következő ügynél a két kezes két aacheni útért, valamint a 9 márka vérdíjért vállalt jótállást. Molner Mihálynak és fráterének, Kysser Péternek a higanybányában megölt Péter lelke megváltásáért kel-54 „legavit duo itinera versus Romám ad ecclesiam Beate Marie Virginie" - SVK f. 45. 55 DL 41477., Sopron vármegye története. Oklevéltár. (=Sopron vm.) I—II. Szerk: Nagy Imre. Sopron, 1889-1891. II. 46., Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I-IV Von Franz Zimmermann, Carl Werner, Georg Müller, Gustav Gündisch. Hermannstadt, 1892-1937. VVII. Gustav Gündisch etc. Bukarest, 1975-1991. VI. 3432., DL 46616. 56 Soproni meghatalmazott zarándokadatok pl. Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. 1/1-7. II/1-6. Sopron, 1921-1943. П/1. 28. 30. 122. 217. 258. A pozsonyi adatokat tartalmazó Protocollum Testamentorum ismertetésére a későbbiekben még visszatérek. 57 „Uns Nicussch Ploczel Richter und gesworn purgern ist wislich, das der erbar man Henzel Grunercz dem erbren manne Nykuschio Winter eyne romfart gerichtet und peczalet hat recht und redelicht..." - SVK f.50. 58 Fejérpataky 76-99. 59 „Pro itinere ad beatam virginem ad Aquisgranum ex parte Donesir fideiusserunt Petrus Sporer, Hanek." - Fejérpataky 82. 60 Fejérpataky 85.
