Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 293 hogy sokkal inkább a szó eredeti, a király, illetve a királyné magánszférájára vonatkozó értelmével lehet itt dolgunk, semmint a király(né)i kincstárral összefüggő jelentéstartománnyal.26 3 Ha valóban így van, akkor megkockáztatható annak felvetése, hogy a királynéi kamaramester lehetett a királynéi udvartartás feje, ti. az udvar azon részének elöljárója, amelynek jellegét és funkcióit mai fogalmaink közül talán a „háztartás" adhatja vissza a leginkább. A kamaramesterség ezen értelmezése mindenesetre összhangba hozhatónak látszik azzal, hogy a tisztség viselőjét esetenként szekérnagynak nevezték.26 4 A kamaramester irányítása alá tartozhattak a királynéi udvar szolgaszemélyzete mellett a hol iamíornak,26 5 hol ostiariusnak26 6 nevezett ajtónállók. Feladatainak egy másik elemére utalhat ugyanakkor egy, a század közepéről való forrásunk. Amikor ugyanis az esztergomi érsek IV Béla és felesége, Mária kérésére átengedte a tornai erdőispánság26 7 (distr ictus de Torna) terménytizedeit a görgői királyi udvarház (curia nostra [sc. regis] ... in villa nostra Gurgeu vocata) fenntartásának céljaira, a megállapodás szerint a tizedek fejében az érseknek járó összeg meghatározása — az érsek megbízottai mellett — részint a királyi udvar dispensatorának, részint pedig Karachinusnak, a királynéi udvar mesterének (magister curie ... domine regine) volt a feladata.268 Abban a szerfelett valószínű esetben, ha az itt említett magister curie és az 1280-as években szereplő magister camere tisztsége azonos volt egymással, a kamaramester a királynéi udvartartás gazdasági ügyeivel kapcsolatban is szerephez jutott. Bágyon íla Kozma kamaramestert Izabella egyik oklevele „királynéi ifjú"nak (iuvenis noster) mondja. Az e néven nevezett udvari embereket a királyi udvarban is megtaláljuk,26 9 ám sem az udvarban betöltött szerepük, sem az elnevezés eredete nem mondható megnyugtatóan tisztázottnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Árpád-kori forrásaink mind a királyi, mind a királynéi udvarban emlegetnek udvari lovagokat (aule miles) és apródokat (parvulus), s ily módon a három csoport egymástól való elhatárolása is megoldandó feladatot jelent. Aligha állhatja meg a helyét például az a vélekedés, mely az apród iparvulus) és az ifjú (iuvenis) azonosságát vallja az Árpád-korban,270 s nem magától értetődő, hogy minden esetben az udvarban nevelkedő, ott valamiféle lovagi képzésben részesülő személyekre kell gondolnunk az udvari ifjakról olvasván forrásainkban, miként az sem, hogy lényegbe vágó különbség lenne feltételezhető a iuvenis noster és a iuvenis aule nostre kifejezés mögött.271 263 Vó. Engel Pál: Kamara. In: KMTL 320. 264 Más kérdés, hogy ugyanez az értelmezés megállja-e a helyét a 15. században emlegetett királyi kamaramester esetében is, vö. Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején. Századok 122. (1988) 192. (217. sz. jegyz.) és Uő: A Mátyás-kori államszervezet i. m. 64. 265 1276: DL 105 753. 266 1262: DF 262 994. 267 Vó. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 45-47. 268 1263: MES I. 496-497. 269 Vö. Czímer Károly: A magyar királyok udvari katonái a XI-XIV században. Szeged 1913. passim; Borosy András: Főurak, familiárisok, udvari harcosok Magyarországon a XIII. században. Hadtörténelmi Közlemények (új folyam) 25. (1978) 330-336.; Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. 1988. 298-299. 270 Amint arra joggal figyelmeztet Borosy András, 1. Borosy A.: Főurak, familiárisok i. m. 335. 271 Kurcz Á : Lovagi kultúra i. m. 51-52.
