Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 285 bis közeli rokona (soror) — volt, 202 felmerülhetne a gyanú, hogy a sógorság kölcsönzött ideiglenes tekintélyt a tisztségnek. Valójában azonban Gergely utódai is az országbárók közül kerültek ki: Péc Dénes nádor, szlavón bán és országbíró volt előzőleg,20 3 a királynéi tárnokmestersége idején már idős embernek számító Rátót nembéli Roland még IV Béla idején viselt komoly tisztségeket — köztük nádorságot is20 4 —, az 1270-es évek utolsó ismert királynéi tárnokmestere pedig az az ifjabb Mojs volt — Monoszló Gergelyhez hasonlóan felesége révén ő is a királyi ház tágabb rokonságához tartozott20 5 —, akinek a karrierje szintén IV Béla uralkodása idején indult, s fontosabb állomásai a királyi lovász-, majd asztalnokmesterség, V István alatt a nádorság és a szlavón bánság voltak, de viselte az országbíróságot is.206 Az 1280-as évekhez köthető István tárnokmesterről semmit sem tudunk, de az 1290-es években újra tekintélyes személyekkel találkozunk a királynéi tárnokmesterek között, hiszen Ákos István és Borsa Roland bízvást minősíthető annak. Mindezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon a korábban országos méltóságokat és a királyi udvar tisztségeit viselt bárók számára nem jelentett-e visszalépést a királynéi udvar vezető posztjainak ellátása, azaz: tarthatjuk-e odakerülésüket a kegyvesztettség — vagy legalábbis az ideiglenes háttérbe szorulás — jelének. Aligha vitatható ugyanis, hogy a királyi udvarispánság vagy tárnokmesterség jóval nagyobb hatalmat és presztízst biztosított viselője számára, mint a királynéi, nem is beszélve a nádorságról vagy éppen a tartományok feletti kormányzást biztosító bánságról és vajdaságról. Számos jel mutat arra, hogy a válasz határozottan nemleges. Amennyire a rendelkezésünkre álló források alapján megítélhető, a kegyvesztettség a királyi udvarból való eltávolítást vonta maga után: így tűnik el a bárók sorából II. András egyik kedvence, az 1209 után száműzetésbe kényszerült Korlát fia Benedek,20 7 IV Béla korábbi országbírája, Geregye nembéli Pál az 1250-es évek közepén20 8 vagy éppen Csák nembéli Péter az 1270-es évek elejének udvari intrikái következtében.20 9 S ez még a jobbik eset volt, hiszen ismeretesek olyan példák is, amikor IV Béla, trónraléptét követően, megvakíttatással és bebörtönzéssel tette nyomatékosabbá a kegyvesztettség tényét.210 Az országos méltóság viselése után a királynéi udvar valamelyik vezető tisztségébe került bárók életpályája ezzel szemben a legkevésbé sem utal arra, hogy a királynéi udvarispánság vagy tárnokmesterség viselése törést jelentene a karrierben. Bánk 1208-1209-ben Szlavónia élén állt,21 1 1210 és 1212 között töltötte 202 1274: RA II/2-3. 99., vö. Jakubovich Emil: Kun Erzsébet nőtestvére. Turul 37. (1922-1923) 14-27. 203 KMTL 474-475., 650., 512. 204 Szovák Kornél: Roland. In: KMTL 577. 205 1 281: CD X/4. 858., vö. Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek 1892. 597-614. 206 Szovák Kornél: Mojs. In. KMTL 462. 207 1 221: UB I. 81., vö. Fügedi E.: i. m. 82-83. 208 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 1993. 109. 209 1273: „quidam emuli sui [sc. Petri] iniqua confederacione falsa suggerentes et instigacione feile plena animum nostrum advertissent, eum de nostrorum fidelium contubernio et de domo nostra occasionaliter non ex causa effugari studuissent" írja erről IV László egyik oklevele - CDCr VI. 37. 210 Pauler Gy.: i. m. II. 129-130. 211 1208: RA 233-237. sz-ok; 1209: RA 240-242., 248-249. (e két utóbbi oklevél hamis) és 250. sz-ok.
