Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 277 nostor népei csak a királynéi udvarispán jelenléte előtt tartoztak perbe állni,96 miként a hasonló helyzetben lévő hántai káptalan népeit is kizárólag a királyné curiaja előtt lehetett perbe vonni.9 7 Az egyértelmű adatok mellett találkozunk azonban olyannal is, mely alkalmas arra, hogy elbizonytalanítson a királynéi udvarispán hatáskörét illetően. 1220-ban az „Újvár megyei királynéi vendégek, ti. a tíz faluból való németek" (reginae hospites de provincia Novi Castri, scilicet de decern villis), azaz a vizsolyi királynéi ispánság98 népei saját falunagyaikat (villicos suos) vádolták be. Ügyükben Atyusz bán (Осуus banus) mondott ítéletet, aki ez idő szerint a bánság és a varasdi ispánság mellett a királynéi udvarispáni tisztséget is betöltötte.99 Az eset az imént idézett adatainkkal látszólag egybevág, csakhogy az ügyről készített feljegyzés azt is elárulja, hogy Atyusz a király felhatalmazásából (ex precepto et auctoritate regis) járt el a perben.100 Nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért királyi parancsra ítélkezett a királynéi udvarispán az ügyben, ha az — tisztségviselése okán — egyébként is a hatáskörébe tartozott. Egy másik, szintén a vizsolyi ispánság népei közül való személyeket érintő perben az újvári curialis comes jutott szerephez az ítélkezésben.101 Az említett esetek magyarázataként felmerülhetne, hogy a tapasztalt „rendellenesség"-ek valamiképpen az érintettek hospes voltával függenek össze, ennek azonban ellentmond, hogy elvárható lenne: a királynéi vendégtelepesek feletti bíráskodás az életüknek teret adó uradalmi keretek között történjék épp úgy, miként a várispánságok földjein élő vendégtelepesek esetében, ahol is igazolható, hogy felettük az ispánt illette meg a bírói joghatóság.10 2 Megalapozottabbnak látszik inkább arra gondolni, hogy a királynéi udvarispán illetékessége nem volt kizárólagos, s a királynéi népek felett az uralkodónak, illetve az ő képében eljáró bíráknak is volt joghatósága. Nem mond ellent ennek az sem, hogy 1257-ben Рок nembéli Móric királynéi udvarispán, amikor egy verőcei királynéi prediális jobbágy (iobagio predialis domine regine de Vereucha) ellenében pereskedett, Mária királynétól kért bírót ügyének megítélésére, aki aztán saját lovászmesterét, Smaragd nembéli103 Ajnárdot bízta meg a bíráskodással,10 4 hiszen néhány évvel később, 1262-ben, Benedek királynéi udvarispán „királyi akaratból és a ... királyné különös parancsára" (de voluntate regia et mandato speciali ... regine) hajtott végre birtokvizsgálatot Pozsega megyében.105 A „királyi akarat" emlegetése ez esetben annál is inkább megerősíteni látszik az említett feltételezést, mert Pozsega megye ekkor már évek óta Mária királyné joghatósága alá tartozott, aminek első nyomát 1258-ban találjuk, amikor 96 1270: CD V/l. 23.; 1272: CD V/2. 39. 97 1282: DF 200 822., vö. még DF 201 170. 98 Györffy Gy.-. Történeti földrajz i. m. I. 156-157. 99 1220: RA 357. sz. 100 1220: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Kiadja... Karácsonyi János, Borouszky Samu. Bp. 1903. (a továbbiakban: VR) 259. sz. 101 1219: VR 218. sz. 102 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Bp. 1999. 39-41. 103 Vó. 1222: VR 340. sz. 104 1257: CDCr V 80-82. 105 1262: CDCr V 241.
