Századok – 2002
Történeti irodalom - Számvéber Norbert: Konrad 3 páncéloscsata Budapestért 1945 (Ism.: Dombrády Loránd) I/256
257 TÖRTÉNETI IRODALOM eredeti irataival. Távol áll tőlünk a szándék, hogy ezzel a szerző érdemeit kisebbítsük, könyve így is hatalmas munka eredményeként született izgalmas olvasmány a hadtörténelem kedvelői számára. A budapesti hadművelet részét képező Konrád hadműveletek lefolyásáról, azok tervezéséről és irányításáról, eredményeiről és kudarcáról, a harcokban résztvevő német és szovjet csapatok vezetéséről, katonáinak harcászati módszereiről és fegyvereiről, elmélyíti és pontosítja eddigi ismereteinket. A szűkös szovjet források felhasználása és kiegészítése révén sikerrel igyekszik választ találni néhány az itt harcoló szovjet csapatok vezetésével, alkalmazásával, az ennek során elkövetett hibákkal, a csapatok fegyverzetével kapcsolatos olyan kérdésekre, melyeket a korábbi tendenciózus beállítások megkerültek, nem adhattak rájuk valós és megnyugtató választ. Ezért engedtessék meg a recenzensnek, hogy a szerző érdemeinek messzemenő elismerése mellett a továbbiakban a gazdag anyag kapcsán elsősorban néhány olyan, a szakirodalomban még lezáratlan és vitatott problémakör körüljárására vállalkozzon, melyek különösképp felkeltették érdeklődését, s melyekről úgy érzi, hogy a szerző sikeres munkája eredményeként megoldódni látszanak. A Konrádok, mint a Budapestért folyó csata részét képező hadműveletek vonultak be a szakirodalomba. Céljuk Budapest védőinek felszabadítása volt. Ma már aligha kétséges, amint ezt a vélekedést az olvasottak is megerősítik, Hitlert a hadműveletek megindításában vajmi kevéssé vezette a Budapest védőinek sorsáért való aggódás. Amíg Budapesten vannak, szovjet erőket kötnek le. A feladat a még német kézen lévő magyar területek minél tovább történő megtartásával az időhúzás, a bécsi irány lezárása volt. A Konrad 1 és 2 hadműveletek egyértelműen a Pilisben és Buda előterében harcoló szovjet erők gyors és meglepetésszerű bekerítését célozták. Ez esetben Budapest védői körülzártakból a bekerítő hadművelet részeseivé váltak volna. Az elképzelés csődöt mondott, a támadó csapatok fennakadtak a szovjet csapatok ellenállásán. Hitler látva, hogy a Pilis-hegység térségében lévő szovjet csapatok átkarolása nem valósítható meg, lemondott Budapest védőiről. A támadó csapatok parancsnokainak csodálkozására január 11-én Budapesttől 21 km-re leállíttatta a támadást. Megítélésük szerint ugyanis a támadás folytatása esetén megvalósulhatott volna az összeköttetés megteremtése Budapest védőivel, ami lehetőséget teremtett volna kitörésükre a bekerítésből. Hitler azonban már kitalálta a nem különben sikertelenségre ítélt Konrád 3-at. A támadó zömöt képező IV SS páncélos hadtestet délre, Székesfehérvár térségébe rendelte. A térségből indított Konrád 3 célja visszafoglalni Székesfehérvárt és kijutni a Dunához kettévágva ezzel a 3. Ukrán Front arcvonalát. Ugyanakkor megállítani a Garamnál harcoló 2. Ukrán Frontot és erői egy részének átcsoportosítására kényszeríteni. Budapest védői szovjet erők lekötésével segítik a hadművelet sikerét. Az áttörést követően a csapatok észak felé fordulva Budapest irányában folytatják a hadműveletet, bekerítve ezzel 3. Ukrán Front északi csoportosítását. A Dél Hadseregcsoport vezetésének már a támadás megtervezésekor látnia kellett — amint ez a január 18-án indított támadás első hetének végén már be is következett —, hogy az legfeljebb 30-40 km-es térnyerés után kifullad, Buda térségét sohasem fogja elérni. A IV SS hadtest — erőinek egy részével a Duna vonalát és dél felé is biztosítva — képtelen volt a feladat végrehajtására. A támadó német csapatok a kemény télies időjárási viszonyok között, szinte éjjel-nappal folyó harcok közepette egy hét alatt elvesztették ütőerejük jelentős részét. Egy hét alatt mindössze 30-40 km tért nyertek észak felé. Baracska és a Duna között a szovjet front megszilárdult. Az Ercsitől északra lévő átkelőket a német támadás már nem érte el. A szovjet átcsoportosításokat, az új szovjet erők beérkeztét és felvonulását nem lehetett megakadályozni. Az egyre jobban leharcolódó, harckocsijaik zömét elvesztő, utánpótlás nélküli fáradt csapatok védelmi harcokra kényszerültek. Kiütközött a gyalogság hiánya, mely a tért nyerő harckocsik és páncélgránátosok mögött megtisztította és birtokba vette volna a területet. Hasonló sorsra jutott a német-magyar csapatoknak a Vértes előteréből Bicske, Zámoly irányába indított mentesítő támadása is. Január 28-án bekövetkezett a szovjet ellentámadás északról és délről egyaránt. Budapest sorsa közben megpecsételődött, védői pusztulásra voltak ítélve. A fokozódó túlerő ellen állandó ellenlökésekkel operáló német páncélos hadosztályok hasztalan igyekeztek megakadályozni, hogy az északról és délről támadó szovjet erők ne állítsák vissza az eredeti kiindulási vonalat. A front vonala február 15-re kis eltéréssel már a január 18-i állapotnak felelt meg. Sajnálatos, hogy nincsenek a hadművelet egyes periódusait bemutató térképvázlatok, melyek a harcok ilyen század szintig lemenő részletességgel történő bemutatásának követhetőségét lehetővé tennék. A mellékelt térképszelvények fotói ezeket nem pótolják. A Konrád 3 hadművelet eredménye: nagy személyi és anyagi erők feláldozásával Székesfehérvárt sikerült megtartani, továbbá az olaj és szén lelőhelyeket biztosítani. Tény viszont, hogy Hitler szándékának megfelelően időt nyertek.
