Századok – 2002

Történeti irodalom - Számvéber Norbert: Konrad 3 páncéloscsata Budapestért 1945 (Ism.: Dombrády Loránd) I/256

256 TÖRTÉNETI IRODALOM jutottak, mint a hagyományosan idegengyűlölőnek és antiszemitának tartott románokén maradt hittársaik. Míg az óromániai zsidókhoz hasonlóan a dél-erdélyi zsidóság csaknem érintetlenül megmenekült, a magyar fennhatóság alatt álló Észak-Erdély zsidósága Auschwitzban kötött ki. Ezen ellentmondásos történelmi anomáliáért felelős tényezőket veszi számba és elemzi részletekbe menően egy termékeny és nagy tiszteletnek örvendő erdélyi újságíró, Tibori Szabó Zoltán, több jól fogadott monográfia szerzője. Tibori Szabó a magyar zsidóság második világháborús tragédiájának egyik legellentmondásosabb kérdésére összpontosította figyelmét: a magyar-román határon keresztül történő mentések és menekítések lehetőségét vette számba, főképp az 1944. március 19. utáni időszakban, tehát Magyarország német megszállását követően. Irattári dokumentumokra és a Holocaust sok észak-erdélyi túlélőjével készített személyes beszélgetésekre támaszkodva, Tibori Szabó elfogadható magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy miközben több nagy északerdélyi gettó a román határhoz viszonylag közel állt, miért sikerült oly kevés zsidónak élnie a kétségtelenül veszélyes, de mégis csak kézenfekvő Romániába történő átmenekülés lehetőségével. Tibori Szabó tanulmánya hatásosan lebontja a román nacionalisták beszámolóit, amelyek célja a Ion Antonescu marsall nácibarát rezsimje által a második világháború idején elkövetett gyilkosságok szőnyeg alá seprése. Miközben rögzíti a magyarok felelősségét közel 600 ezer zsidó megsemmisítéséért, erőteljesen leleplezi a románok „humanizmusát" a magyarok „barbárságával" szembeállító román nacionalistáknak a Románia háborús történelme tisztára mosására tett próbálkozásait. A szerző meggyőzően bebizonyítja, hogy a marsall rehabilitációjáért küzdő román történelemtisztogatók már az 1980-as évek közepétől kezdődően nagyjából két idős és személyesen érdekelt egyén kitalált mentési akcióira alapoztak. Ezek dr. Mosche Carmilly-Weinberger, Erdély fővárosa, Kolozsvár kisszámú neológ hitközségének egykori főrabbija, illetve Raoul Sorban, egy ellentmondásos román festő és egyetemi tanár, akit 1986 novemberében Népek Igazának ismertek el, s aki később Antonescu rehabilitálásának nagyhangú bajnokává vált. Az említett két személy által kreált mítoszok és legendák leleplezésével Tibori Szabó a Holocaust történelmi igazságának megmentését segíti, azokkal szemben, akiknek fő célja a náci múlt fehérre mosása. A kötet értékét növeli a számos függelék, köztük az észak-erdélyi Holocaust néhány túlélőjével készített inteijú. Ezek közül talán a leginkább leleplező és történelmi szempontból a legfontosabb az a beszélgetés, amelyet Pamfil (Semlyén) Éva asszonnyal készített, aki Sorban egykori jegyese volt, s aki Auschwitzban kötött ki. A könyv teljes név mutatót, illetve rendkívül hasznos, jegyzetekkel ellátott, többnyelvű könyv- és cikkbibliográfiát is tartalmaz, amely az 1984 és 2000 között Romániában megjelent, a magyar Holocausttal foglalkozó írásokat veszi számba. Az Elet és halál mezsgyéjén felbecsülhetetlen hozzájárulás az erdélyi zsidóság történelméhez. Tibori Szabó nem csupán a túlélők és a kutatók köszönetét és háláját érdemli meg, hanem mindazokét, akik a Holocaust e viszonylag kevéssé ismert fejezete iránt érdeklődnek. Randolph L. Braham Számvéber Norbert KONRÁD 3 PÁNCÉLOSCSATA BUDAPESTÉRT 1945 Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok Sorozatszerkesztő dr. Szijj Jolán Paktum Nyomdaipari Társaság Budapest, 2001. 528 o. Ötvenöt évvel a magyarországi harcok után még mindig hiányok pótlására vállalkozott Számvéber Norbert, amikor a Konrád 3 hadművelet megírásához fogott. A témával már többen foglalkoztak a magyar és szovjet hadtörténeti irodalomban, azonban ezek az erőfeszítések a részletesség, pontosság, de főképp az értékelés objektivitása tekintetében egyaránt hiányérzetet keltettek az érdeklődőben. Habár szerzőnk a hadműveleti eseményeket napról-napra végig követve, a bevetett hadosztályok harcának zászlóalj, század szintig történő szakszerű és objektív bemutatásával az eddigieknél sikeresebben közelít a történésekhez és von le helyes következtetéseket, az általa alkotott kép azonban még mindig kiegészítendő maradt, ugyanis a hadműveletben résztvevő német csapatok és parancsnokságaik iratanyagával szemben változatlanul csak különböző szovjet és magyar szerzők és visszaemlékezők tendenciózus írásait használhatta forrásként. Jó lenne, ha ezen feldolgozások — köztük néhány az elmúlt tíz évben készült feltehetően objektívebb munka — szembesíthetőek és kiegészíthetőek lennének a 2. és 3. Ukrán Front, illetve alárendelt csapatainak