Századok – 2002

Történeti irodalom - Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között (Ism.: Tilkovszky Loránt) I/252

253 TÖRTÉNETI IRODALOM egyfelől Magyarország szoros függését a német piactól, másfelől a szomszéd országokkal való együttműködés részükről mutatkozó akadályait (386). Gratz e művéből s egyéb írásaiból is úgy tűnik azonban, hogy tisztában volt mindezzel, s mégis elsősorban annak vizsgálatát tartotta feladatának, ami a magyar politikán múlott, s amiért annak irányítói felelősek. Gratz történeti műveinek ma is meglévő időszerűségét az utószó abban jelöli meg, hogy tipikusan politikatörténeti előadásuk „tán a mai napig a legrészletesebb" (379), s e Magyarország két világháború közötti történetéről írt művéről is úgy vélekedik, hogy „a mai kutató és olvasó számára egyaránt nyújthat újdonságokat" (381). Aki azonban ismeri azt a hatalmas tényanyagot, amelyet e szóban forgó Gratz-mű elkészülte óta, és kiadatlanul heverésének évtizedei alatt a benne tárgyalt korszak történetére vonatkozóan a történettudomány feltárt, és monografikus, valamint szintetikus munkák egész sorában fel is dolgozott, egyáltalán nem tartja helytállónak ezt a vélekedést. Ma már messzemenően gazdagabb és pontosabb képünk van még azokban a témákban is, amelyekről Gratz az események aktív részeseként számolhatott be, mindig utalva ilyenkor arra, hogy „e könyv írója" számos vonatkozásban, így főleg külügyminiszteri tárgyalásairól, a restaurációs kísérletek idején játszott szerepéről szólva, minthogy ezekben szinte koronatanúnak számít, forrásértékű, autentikus közléseket, megállapításokat tehet. Mégis maga is józanul úgy vélekedett, hogy ezekben a történésekben is számos ellentmondásos, tisztázatlan kérdés van, amelyek feltárása „valamely későbbi kor történetíróinak marad a feladata" (69). Hasonló a helyzet Gratznak a hazai német kisebbség kérdéseivel történt foglalkozása ugyancsak személyes visszaemlékezésére támaszkodó bemutatásával kapcsolatban - az azóta történészileg feltárt dokumentumok alapján. Nem is szólva arról, hogy a második világháború időszaka diplomáciai és katonai forrásanyaga, amely Gratz számára még teljesen hozzáférhetetlen volt (326), ma már vaskos kötetekben publikálva áll rendelkezésre. Helyes lett volna mindennek érzékeltetése az olvasóval, aki méltán élvezheti Gratz elegáns előadásmódját és becsülheti nagyra felfogását, de müve forrásértékének tekintetében — az azóta napvilágot látott forráskiadványok és feldolgozások ismeretében — reálisabb tájékoztatásra szorul. Sok múlik továbbá azon, hogy e Gratz-mű sajtó alá rendezése során felhívjuk-e a figyelmet a nagynevű és kitűnő szerző nem is oly ritka elírásaira, pontatlanságaira, sőt nyilvánvaló tévedéseire, valamint, hogy a jegyzetek (ezeket az utószó a 387. lapon alaptalanul nevezi /óéjegyzeteknek) megadják-e mindig az olvasó számára a szükséges felvilágosításokat, mégpedig helyesen? Az alábbiakban csupán néhány példát említünk fel, egyrészt a német kisebbségi kérdés körére, másrészt a Magyarország második világháborús időszakára vonatkozó kérdésekre szorítkozva. Bármilyen meglepő, Gratz könyve olykor pontatlanul nevezi meg az 1924-1938 között elnöksége alatt működött Magyarországi Német Népművelődési — és nem Népművelési — Egyesületet (200, 265, 287). Az ügyvezető alelnöki tisztet betöltő Bleyer Jakab 1933. decemberi halálát novemberre teszi (265). Az ifjú-radikálisok Bäsch Ferenc vezette Volksdeutsche Kameradschaftját bizottság gyanánt emlegeti (287). Azt állítja továbbá, hogy — a valójában öt hónapot kapott — Bäsch jogerős ítélete két évi fegyházra szólt (288). Az Egyesület működésének beszüntetését a Kameradschaft 1938. novemberi, az Imrédy-kormány alatti Volksbunddá alakulásával hozza összefüggésbe (305), holott az Egyesület Gratz lemondása után Pintér (Binder) László elnökletével tovább dolgozott 1940. őszéig. Ekkor volt kénytelen felfüggeszteni tevékenységét, azzal kapcsolatban, hogy az addig párhuzamosan, kultúregyesületi alapszabállyal működött Volksbund az augusztus végén megkötött bécsi német népcsoport-egyezmény alapján magának monopolhelyzetet követelő magyarországi német nemzetiszocialista népcsoport-szervezetté vált, s elnökéből (Präsident), Baschból, immár valójában a német birodalomból irányított népcsoportvezető (Volksgruppenfuhrer) lett. Mindezek a pontatlanságok sajnos észrevétlenek, s így helyreigazítatlanok maradtak, s az annotált névmutatóban még az is előfordul, hogy Bäsch „1944-ben Németországba menekült" (409), holott ez 1945 március végén történt. A második világháborút megelőzően, 1939 januárjában Imrédy Magyar Élet Mozgalma nem „Gömbös Gyula módszereit utánozta" (305), hanem tudatosan az Anschluss előtti osztrák „Ständestaat" Vaterländische Frontját vette mintául; a Magyar Élet Pártja nevet a kormánypárt Teleki miniszterelnöksége idején vette fel a Gömbös-féle Nemzeti Egység Pártja elnevezés helyett. Az Imrédy által 1940-ben Magyar Megújulás Pártja néven alapított szélsőjobboldali ellenzéki párt és a Pálffy-féle Nemzeti Szocialista Párt között nem egyesülés jött létre, hanem szövetség, amelynek elnevezése Nemzetiszocialista Pártszövetség lett és nem Magyar Nacionalista Pártszövetség (322). A Teleki-kormány — bár Gratz erről nem tudott — előzetes német hozzájárulással vette birtokba 1939 tavaszán Kárpátalját, amit az Imrédy-kormánynak még megtiltottak az első bécsi döntést etnikai alapon hozott tengelyhatalmak. Az 1940 augusztus végi második bécsi döntésre a Teleki-kor-