Századok – 2002
Történeti irodalom - Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000 (Ism.: Sipos András) I/247
247 TÖRTÉNETI IRODALOM iránt nagyobb affinitása, az is nagyon gondosan megírt áttekintést kaphat a 20. század hazai felsőoktatásának alakulásáról. Ami talán még ennél is fontosabb, kedvet kap Ladányi korábbi könyveinek elolvasásához, s ezzel magának azután maradandó élményt szerez. Erre pedig azért is van remény, mert 136 oldalon lényegi teljességében összefoglalni hazánk igen változatos és hiányosan feltárt felsőoktatás-történetét nem kis feladat, s ezt a szerző olyan színvonalon tette, amely talán az egész munkásságára kíváncsivá tesz. Annál is inkább, mert a terjedelem adta lehetőségek itt sok kérdésnek csak az említését, végső soron summázatának a közlését teszik lehetővé. Már a könyv elején szép ábrák mutatják a hallgatók koronkénti megoszlását, de a jogásztúlsúly állandóságának társadalomtörténeti oka megemlítetlen marad, mint ahogy az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumára vonatkozó kritikánál nem csak a számszerű egyoldalúságra lett volna érdemes rámutatni, hanem magának az uralkodó osztályok értelmezésének problémájára is. Ez legalább annyira hozzájárult a torzításhoz, mint a puszta számok félreértelmezése. Mint ahogy azt is kár volt kihagyni, hogy miért a nemzetiségi (és zsidó) diákok képezik a relatíve nagyobb arányt a külföldön tanuló magyarországi diákok között. A nőhallgatók kérdésénél pedig kár megemlítetlenül hagyni a jogi kart és a műegyetemet. (13-15 oldal) Nem hibájaként rójuk fel ezt ennek a kis kötetnek, csak illusztrálására a rövidség korlátozó átkának, ami alól természetesen a jeles szerző — akiről azt hiszem joggal mondhatjuk el, hogy a kérdés legjobb szakembere — nem tudta magát kivonni. Más részletesebb munkáiban mindezt benne is találjuk, csak hát akkor azokat is el kell olvasni. Részben olyanokat is, amelyek már saját korukban sem voltak könnyen hozzáférhetők, mint pl.: A magyarországi felsőoktatás a dualizmus kora második felében három és félszáz oldalas kőnyomatosan (sokszorosítási eljárással) 1969-ben a Felsőoktatási Kutatási Központban megjelent könyve. Az utóbbi három évtizedben nagyobb publicitást kapott művei sajnos jórészt már nehezen hozzáférhetőek. Annál nehezebb helyzetben volt Ladányi, mert igen sokrétű munkásságát, megközelítési aspektusait itt egybe kellett tömöríteni, anélkül, hogy valamelyik primátust kapott volna. Politikatörténet, oktatástörténet, intézménytörténet itt szimbiózisában, sőt ami ennél némileg több, szerves egységében jelenik meg. Azonban akármennyire törekszik erre a szerző, a műfaji lehetőségek miatt mégis előtör a politikatörténeti felépítés. Adottság, szükséglet, lehetőség, melyik dominál a szerkesztés munkájában? Ladányi valóságos kapcsolatrendszerükben, oksági viszonylatban képes ábrázolni témáját. S közben képes mindent a magyar kortörténet bonyolult valóságrendszerébe belehelyezni, s ami több ennél, összefüggéseiben látni és láttatni. S itt derül ki igazán a szerző történelmi aspektusának szélessége, helyzetátlátó képessége és jelentős kortörténeti műveltsége. Ezt is legitimizálta az Akadémiai Kiadó ennek a népszerű, összefoglaló munkának a közreadásával. Szabolcs Ottó Hubai László MAGYARORSZÁG XX. SZÁZADI VÁLASZTÁSI ATLASZA 1920-2000 Napvilág Kiadó - AlmaMater. Budapest., 2001.1--Ш. kötet + CD-ROM. 288 + 328 + 690 o. Miközben manapság is gyakran hallható és olvasható panasz arról, hogy történetírásunkat még mindig uralja a politikatörténet, az alább ismertetett munka tükrében látszik igazán, milyen megdöbbentően kevés kutatói erőfeszítés történt korábban a politikatörténetnek mégiscsak csomóponti eseményeit jelentő választások adatainak feldolgozására. Hasonló részletességű, országos vagy akár regionális léptékű idősoros összeállítás elkészítése természetesen utópikus vállalkozás lett volna a személyi számítógép és a történész számára is hozzáférhető adatbáziskezelő és térinformatikai szoftverek elterjedése előtt. Rendkívül csekély számban készültek azonban „kisipari" módszerekkel is elvégezhető, akár egy-egy választásra, egy-egy településre vagy kisebb térségre korlátozódó érdemleges elemzések is. Ez arra utal, hogy nem elsősorban a technikai nehézségekben kell keresnünk a tartózkodás fő okát. Az 1945 előtti választásokat illetően (melyek kutatását, az 1945. és 1947. évi választásoktól eltérően, már a rendszerváltozás előtt sem igazán gátolták politikai tilalomfák és a források erősen szelektív hozzáférhetősége) valószínűleg a választások jelentőségével, a választási adatok értékével/értékelhetőségével kapcsolatos bizonytalanság sem ösztönzött nagyobb energiák befektetésére. Kétségtelen, az egész politikai rendszer úgy volt megkonstruálva, hogy lehetetlenné tegye a politikai
