Századok – 2002

Történeti irodalom - Haraszti-Taylor Éva: Britain and Hungary in the Post-War Years 1945–51. (Ism.: Hegedűs Gyula) VI/1516

TÖRTÉNETI IRODALOM 1519 volt. Képtelen volt a kompromisszumra, számára a politikai hatalom egy merev eszmerendszer megvalósítását jelentette. Akárcsak Rákosi, ideológiai nézeteihez változtatás nélkül ragaszkodott élete utolsó másfél évtizedében. Támogatói és követői ezt csodálatos jellemvonásnak tartották, de a magyar katolikusok döntő többsége, akik az ország lakosságának kétharmadát alkották némiképp megkönnyebbültek, amikor 1975-ben megtudták, hogy Bécsben meghalt." Haraszti Éva bírálja Mindszenty makacsságát, azt, hogy a háború után homo regiusként az ország vezetőjének tekintette magát, pásztorleveleit, amelyekkel beavatkozott a politikába, illetve a köztársaság kikiáltása ellen irányuló tevékenységéért. Ugyanakkor elismeri a magyarországi németek és a csehszlovákiai magyarok érdekében tanúsított kiállását. A szerző szerint a Mindszenty-per egyszerre volt bún és hiba. Hiba volt azért, mert mártírt csinált a hercegprímásból, és így utólag igazolta minden korábbi kijelentését és tettét. Knox Helm budapesti angol követ is bírálta jelentéseiben Mindszentyt, a szerző által idézett jelentés szerint a katolikus püspöki kar is ellenezte a hercegprímás politikáját, de nem tudtak semmit tenni ellene. A Foreign Office mindvégig tudatosan tartózkodott attól, hogy állást foglaljon a Mindszenty-ügyben. E kitérő után folytatódik az események leírása: új alkotmány, tanácsrendszer bevezetése, Mindszenty elítélése, Rajk-per. Rajk külügyminiszterségének utolsó heteiben érkezett Budapestre Wallinger, az új angol követ. Haraszti Éva idézi a bemutatkozó látogatásról szóló jelentést, majd londoni külügyminisztériumi dokumentumok alapján bemutatja London reakcióját a Rajk-perre. Fekete statisztikák következnek, amelyek a magyar olvasó számára igen ismerősek, de az angolokat bizonyára megdöbbenti: letartóztatott, megkínzott, bebörtönzött, kivégzett emberek, a volt szociáldemokratáktól kezdve a tábornokon át a katolikus papokig — és Kádár Jánosig. Itt azonban vége szakad az események elbeszélésének, hiszen eljutottunk 1951-ig, a könyv záródátumáig. Ennek ellenére talán érdemes lett volna folytatni a magyarországi események leírását egy olyan időpontig (legalább 1953-ig), amely valóban korszakhatárt jelent a magyar történelemben. Az időhatárok problémáján kívül a párhuzamos történetírás további buktatókat is rejt. A műfaj jellegéből adódóan az olvasó nem kap eligazítást arról, hogy ugyanazok a fogalmak más-más jelentéssel bírnak a két országban, egyes hasonlónak tűnő jelenségek homlokegyenest különböző okokból és eltérő célokkal történtek. A kevésbé tájékozott olvasó nem tudhatja, hogy nem szabad egyenlőségjelet tenni a két szocialista párt, a Brit Birodalmat kormányzó Labour Party és a kommunista párttal végül összeolvadó magyar Szociáldemokrata Párt között. Talán nem mindenki számára világos, hogy az államosítás Angliában egy gazdasági szempontból nézve teljesen észszerű és sok konzervatív politikus által is elfogadott és támogatott intézkedéssorozat volt, Magyarországon azonban — főleg 1948 után — az ország szovjetizálásának egyik fontos eszköze. A „demokrácia" szó különböző értelmezésére rávilágít a dokumentumgyűjteményben idézett Knox Helm diplomata, aki 1946-ban egy Rákosival való találkozás után a következőket jelentette Londonba: „többször utalt arra, mit ért demokrácia alatt: csak azok demokraták, akik teljes mértékben baloldaliak („completely leftists), mások nem. Ez természetesen nem újdonság sem számomra, sem az Ön számára, de eddig még nem hallottam ilyen nyíltan megfogalmazni." Az első kötet végén egy rövid kronológiai áttekintést és válogatott bibliográfiát találunk. A második kötet pedig, amely a londoni Public Record Office állományából közöl dokumentumokat, valóságos kincsesbánya a magyar-angol kapcsolatok iránt érdeklődő olvasó számára. Olvashatunk itt világpolitikai eseményekkel kapcsolatos anyagokat, pl. a brit kabinet beszámolóját Churchill fultoni beszédével kapcsolatban, illetve Montgomery tábornok Attleehez írt levelét Sztálinnál tett látogatásáról, az 1947. áprilisi moszkvai külügyminiszteri értekezletről szóló brit jelentéseket, a Marshall-tervről szóló memorandumot, néhány angol belpolitikával kapcsolatos anyagot, de a szerző főleg magyar vonatkozású iratokat gyűjtött össze. Ilyen például Balogh Tamás londoni közgazdász 1945-ben írt jelentése az UNRRA-nak a magyarországi állapotokról. Elolvashatjuk az 1946 tavaszán Magyarországra látogatott angol parlamenti delegáció jelentését, a budapesti brit politikai misszió jelentéseit Nagy Ferencről, Károlyi Mihályról, Mindszenty hercegprímásról, Szakasits Árpádról és Rákosi Mátyásról. A magyarországi belpolitikai eseményeket figyelemmel kísérő diplomaták tájékoztatták Londont a földosztásról, a Rajk-perről, a gazdasági helyzetről, az egyházi ügyekről (1950-51-ben), a politikai letartóztatásokról, a kitelepítésekről, a Sanders-Vogeler-ügyről stb. Elolvashatjuk a SZEB brit tagjának néhány jelentését, valamint a budapesti brit követ éves jelentéseit 1948-tól. Szerepel a gyűjteményben néhány olvasói levél, amelyet magyarok vagy a magyar ügy iránt érdeklődő angolok írtak különböző brit lapoknak. Haraszti-Taylor Éva munkája hasznos olvasmány azok számára, akik érdeklődnek a két ország történelme iránt. Mindenképpen érdekes és tanulságos összevetni egy háborúban győztes