Századok – 2002
Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Ausztria és Magyarország a vészterhes Európában (Ism.: Pritz Pál) VI/1520
1520 TÖRTÉNETI IRODALOM és egy vesztes ország, egy világbirodalom és egy kelet-európai kisállam, egy nyugati demokrácia és egy diktatúrába sodródó rendszer sorsát. Az angol olvasók tehát már megismerkedhetnek Magyarország történetének ezzel a reményekkel és csalódásokkal teli szakaszával. Kívánatos lenne, hogy az itthoni olvasók magyarul is kezükbe vehessék ezt a munkát, hogy képet kapjanak arról, hogyan boldogult Nagy-Britannia és munkáspárti kormánya a háborút követő fél évtizedben. Hegedűs Gyula Tilkovszky Lóránt AUSZTRIA ÉS MAGYARORSZÁG A VÉSZTERHES EURÓPÁBAN A budapesti osztrák követség megfigyelései és helyzetelemzései 1933-1938. évi politikai jelentéseiben Budapest, Paulus-Publishing Bt, 2002. 230 o. Akik járatosak a harmincas évek magyar históriájában, azok is haszonnal forgathatják a budapesti osztrák követség rendszeres jelentéseiből keletkezett forráscsoportot feldolgozó kötetet. Tilkovszky Lóránt, a fáradhatatlanul dolgozó, nagy tudású szerző nem csupán a korszak iránt érdeklődő művelt közönség számára végzett értékes munkát, ám sok vonatkozásban haszonnal vehetik kézbe a korszak specialistái is e könyvet. Ennek — vélelmünk szerint — az a magyarázata, a modern időszakokat feltáró történetírás fő vonulata is számos esetben úgy végzi munkáját, hogy a rendelkezésre álló irdatlan mennyiségű forrásanyag egészében nem kerül, egyszerűen nem kerülhet feldolgozásra még az egyébként hatalmas bázisra építkező munkák esetében sem. Ekképpen szerzőben és olvasóban is megmaradhat a gyanú: vajon minden vonatkozásban úgy történt-e, ahogy az ábrázoltatik, vajon nem maradtak-e homályban olyan összefüggések, amelyek napvilágra kerülése igenis módosíthatja az egyébként impresszionálóan meggyőző (meggyőzőnek tűnő) képet? A két háború közötti magyar-osztrák viszony főleg közvetlenül a Monarchia összeomlása után volt súlyos ellentmondásoktól terhes, s jóllehet a harmincas évekre sok minden ebből jelentősen elhalványult, a két ország között alapjában baráti viszony jött létre, mégis ezt a barátságot a sok vonatkozásban továbbra is ellentétes érdekek nem csekély mértékben szabdalták, illetve a változó világ hatására új feszültségek generálódtak. A külső nézőpont egyébként is eleve érdekes lehet, így azután valóban érthető, hogy miért vállalkozott Tilkovszky Lóránt arra, hogy ezen jelentések alapján tárja olvasói elé a két ország viszonyát. Nem kevés azoknak a témaköröknek a száma, amelyeket annak szemléltetésére sorolhatunk fel, hogy mely területeken és vonatkozásokban erősíti meg a könyv eddigi ismereteinket, illetve hol teszi azt az eddigieknél árnyaltabbá. Az egyik ilyen kérdés az, hogy Burgenlandnak Ausztriához kerülése milyen nagy mértékben jelentett végig nagyon sokak számára izgalmi gócot. A kötet meggyőzően dokumentálja: a terület hovatartozása az egész periódusban foglalkoztatja a magyar közvéleményt, s nem mond le arról, hogy az egyszer visszakerül az országhoz. Például a húszas évek derekán a budapesti német követ azt kezdte híresztelni, hogy Anschluss esetén Németország visszaadná Magyarországnak Burgenlandot. Ez fontos mozzanat, ismeretében jobban megérthetjük, s egyben némileg kevesebb kritikával illethetjük azoknak a jobboldali köröknek az 1938-as, Anschluss utáni akcióit, amelyek Berlint ilyen lépésre kérték-ösztönözték. (16. o.) 1933 derekán kisgazdapárti képviselő hozza szóba parlamenti felszólalásában a kérdést olyan tartalommal, hogy a Berlintől szorongatott Ausztria akkor kap Magyarországtól támogatást, ha az visszaadja a nyugat-magyarországi területet. Érdemes lenne önálló monográfiában feldolgozni azt a kérdést, hogy a magyar külpolitikai gondolkodásban miképpen alakult az un. ballhausplatz-i szellem megítélése. A kezünkben lévő köte* mindenesetre arra vall, hogy még a harmincas években is sokak szemében volt ez tüske, nem kevesen szorgoskodtak e szupranacionális beállítódás gyalázásán. Például — mint olvashatjuk — 1932 vége felé a Pesti Hírlap arról írt, hogy a magyar külpolitikát mindig a gyávaság és a beletörődés jellemezte, a magyar külügyminisztériumot ma is a bécsi Ballhausplatz monarchiabeli hagyományos tehetetlensége hatja át; a korábbi miniszterelnököket a sötéten látók mindig visszatartották a
