Századok – 2002

Történeti irodalom - Haraszti-Taylor Éva: Britain and Hungary in the Post-War Years 1945–51. (Ism.: Hegedűs Gyula) VI/1516

1518 TÖRTÉNETI IRODALOM A munkáspárti kormány eredményeit értékelve Haraszti Éva hangsúlyozza, hogy az több történelmi tettet is végrehajtott, ha csak a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat megszervezésére vagy India függetlenségének elismerésére gondolunk. A kormány megvalósította céljainak nagy részét: kiépített egy részben központosított gazdasági rendszert, ugyanakkor megőrizte a már meglévő demokratikus intézményeket. Természetesen az Attlee-kormány céljait lehet támadni baloldalról és jobboldalról egyaránt, de az tény — hangsúlyozza a szerző —, hogy a munkáspárti vezetők radikális reformokat vezettek be, és intézkedéseik a társadalmi egyenlőség felé mutattak. A Churchill vezette haladó toryk az Attlee-kormány több szociális és gazdasági reformját megőrizték. A polgári társadalmi berendezkedés azonban a Munkáspárt kormányzása alatt is megmaradt, amit Haraszti Éva egy talán soha vissza nem térő lehetőség elszalasztásaként értékel. A Munkáspárt sikerei ellenére az 1951-es választásokon a munkásosztály fele a konzervatívokra szavazott, a szerző szerint elsősorban azért, mert a munkásokat nem érdekelte a politika, hiszen évtizedek óta arra nevelték őket, hogy az nem az ö ügyük. A párhuzamos történelem második része a magyar olvasó számára kevesebb újdonsággal szolgál, hiszen itt Magyarország 1945 és 1951 közötti történetéről olvashatunk egy összefoglalót. A bevezető az 1945. évi választásokig történt eseményeket írja le, a háború utáni életkörülményeket Magyarországon tartózkodó angolok levelei illusztrálják. A könyv első feléhez hasonlóan a szerző külön fejezetet szentel a statisztikai adatoknak, ahol átfogó képet kaphatunk az ország gazdasági, társadalmi, kulturális és egészségügyi helyzetéről a tárgyalt időszakban. A következő fejezetben (Belpolitika, infláció, stabilizáció, földreform, köztársaság, koalíciós kormány) részletes leírást olvashatunk az 1945-46-os hiperinflációról és a forint bevezetéséről. A londoni The Economist című hetilap 1947 januárjában az év gazdasági sikertörténetének nevezte a magyarországi stabilizációt. Statisztikai adatok szemléltetik a földreform jelentőségét, bár a szerző utal arra is, hogy az szovjet kezdeményezésre történt, és hogy a földosztást a kommunisták sikeresen felhasználták pártjuk népszerűsítésére. 1948-ban kezdődött meg a mezőgazdaság szocializálása, de a szövetkezetesítés során tanúsított erőszak sok problémát okozott. A szerző fontos jelenségnek tartja azt, hogy komoly politikai pozíciókba jutott több paraszti származású vagy a parasztsághoz közel álló politikus Tildy Zoltántól Kovács Bélán keresztül Dobi Istvánig. A következőkben rövid leírást olvashatunk az államosítások szakaszairól, a szénbányáktól a bankokon keresztül a nagy iparvállalatokig. A szerző kiemeli, hogy az államosítás szorosan összefüggött a tervgazdálkodás elindításával és az első hároméves terv kidolgozásával. A magyar gazdaságot érzékenyen érintették a fegyverszüneti egyezményben előírt kötelezettségek. Az országnak kellett állnia a SZEB költségeit, a Szovjetunió jóvátétel fejében egész gyárakat szerelt le és szállított el. A potsdami értekezlet döntése értelmében a magyarországi német vagyon is szovjet kézbe került, ezek alkották később a magyar-szovjet közös vállalatok alapját. Az 1945 novemberében megalakult Tildy-kormányt az Egyesült Királyság is elismerte. A szerző szerint Tildy miniszterelnökségének legfontosabb eseménye a köztársaság kikiáltása volt, ezenkívül rövid leírást olvashatunk a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményről, a németek kitelepítéséről, illetve a párizsi békekonferencia eseményeiről. Külön fejezet tárgyalja az 1947—18. évek eseményeit, melyek között az ún. köztársaság-ellenes összeesküvés és Nagy Ferenc eltávolítása kap nagyobb hangsúlyt. A miniszterelnök lemondása meglepte a brit és az amerikai vezetést, akik eleinte azt fontolgatták, hogy az ügyet az ENSZ elé viszik, de végül mindössze annyit tettek, hogy megvétózták Magyarország ENSZ-tagságát. Az 1947. évi választásokat az egypártrendszer felé vezető út fontos állomásaként értékeli a szerző. Ugyanilyen jelentős fejlemény volt a Kominform megalakulása, amelynek következtében a „koalíció" új célokat tűzött ki: a polgári pártok kiiktatását, a többpártrendszer felszámolását és a gazdaság tőkés jellegének megszüntetését. Az utóbbi cél érdekében történtek a további intézkedések a bankok, majd az ipari üzemek államosítására, melynek következtében „1949 decemberére az államosítás folyamata sikeresen befejeződött." Mindezek ellenére a brit kabinet még 1948-ban is fontosnak tartotta a kereskedelmi kapcsolatok fenntartását Magyarországgal. A polgári pártok szétzilálását, majd a két munkáspárt egyesülését követően felgyorsultak az események. A Szovjetunióval és a népi demokráciákkal aláírt barátsági és együttműködési egyezmények világosan jelezték az új politikai irányvonalat. A londoni Foreign Office már 1948-ban szovjet csatlósállamokként jellemezte a kelet-európai országokat. Tildy eltávolítása az államfői posztról, majd az AVH megalapítása már a diktatúrát vetítik elő. Az 1949-51 közötti időszakot a szerző két szóval jellemzi: koncepciós perek és diktatúra. A Mindszenty-per leírása során Haraszti Éva meglehetősen negatív képet fest a hercegprímásról: „Mindszenty hasonlított Rákosira abban, hogy ideológiai szempontból hajlíthatatlan, kemény ember