Századok – 2002

Történeti irodalom - Haraszti-Taylor Éva: Britain and Hungary in the Post-War Years 1945–51. (Ism.: Hegedűs Gyula) VI/1516

1516 TÖRTÉNETI IRODALOM élményt nyújtani, a téma iránt érdkelődő gyereknek és felnőttnek, amit egy méretes terepasztal tanulmányozása biztosíthat. A szabadságharc hadtörténete megbízható ismereteket és új eredményeket tartalmazó sikeres vállalkozás, amely a szerző eddigi kutatási eredményeit friss szemlélettel összegzi. A Korona Kiadó szép kiállítású, gondosan szerkesztett színes technikát magas fokon alkalmazó kötettel lepte meg a közönséget, köztük a téma iránt érdeklődő szakembereket is. Ez utóbbiaknak hasznos és igen gazdag információt nyújt a terjedelmes bibliográfia, amely az alapművek mellett tartalmazza a 150. évfordulóra megjelent önálló köteteket 2001-ig bezárólag. A munka 2001 karácsonyára jelent meg, színvonalas ajándék lehetőségét kínálva az „örökzöld" téma iránt érdeklődő fiatalnak és öregnek egyaránt. Urbán Aladár Éva Haraszti-Taylor BRITAIN AND HUNGARY IN THE POST-WAR YEARS, 1945-51 A Parallel History in Narrative and Documents. I—II. köt. É. Haraszti-Taylor and Astra Press, 2000. NAGY-BRITANNIA ÉS MAGYARORSZÁG A HÁBORÚ UTÁNI ÉVEKBEN, 1945-51 Plutarkhosz óta népszerű történetírói fogás két többé-kevésbé hasonló történelmi személy életének párhuzamba állítása. Az olvasó minden kommentár nélkül kezébe kap két életrajzot, és rá hárul a feladat, hogy eldöntse, valójában mennyiben volt közös és mennyiben volt eltérő a főhősök életútja, személyisége, sorsa. Haraszti-Taylor Éva ezúttal nem két államférfi, hanem két állam portréját rajzolja elénk. A Magyarországon korábban H. Haraszti Éva néven publikáló, Angliában élő történész évtizedek óta foglalkozik az angol-magyar kapcsolatokkal. Eddigi munkássága összefoglalásának tekinthető ez az angolul megjelent munka, amely — amint azt címe is elárulja — párhuzamos történelem. Az olvasóban óhatatlanul felmerül a kérdés: Mi lehet párhuzamos Magyarország és Anglia történelmében az 1945 és 1951 közötti fél évtizedben? És mit jelent egyáltalán a „párhuzamos történetírás"? Kérdésünkre már az előszóban választ kapunk. A „párhuzamos történetírás" mindenekelőtt nem. jelent összehasonlítást vagy elemzést. A szerző célja az, hogy pusztán a leíró történelem eszközeivel felkeltse a magyar olvasók érdeklődését Nagy-Britannia iránt, az angolokét pedig Magyarország iránt. Rá kíván mutatni arra, hogy bár a két ország történelmi fejlődése, társadalmi rendje és hagyományai igen eltérőek voltak, mégis valamiben hasonlított a győztes, de a háborúban sokat szenvedett világbirodalom és a vesztes oldalon álló kis, közép-kelet-európai ország: mindkettőnek egy új világot kellett felépítenie. A leíró történeti részt tartalmazó első kötet első fele Nagy-Britannia történelmét tárgyalja a háború utáni munkáspárti kormányok alatt. A szerző rámutat arra a sokszor említett jelenségre, hogy a kormányváltás nem vezetett változásokhoz a külpolitika irányvonalát illetően. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a köztisztviselők változatlanok maradtak, ezért a szerző először bemutatja azokat a minisztereket és diplomatákat, akik fontosabb szerepet játszottak a külpolitikában és az államigazgatásban. A továbbiakban képet kapunk Anglia gazdasági helyzetéről, a háború okozta károkról. A fejezet részletes statisztikai adatokat közöl a tárgyalt időszakról, az ország népességéről, a két nagy párt összetételéről, a választási eredményekről, az átlagjövedelmekről, még a legnépszerűbb folyóiratok példányszámáról is. Megismerkedhetünk a Munkáspárt vezető személyiségeivel, Attlee miniszterelnökkel, Ernest Bevin külügyminiszterrel és Herbert Morrisonnal. Haraszti Éva több alkalommal is hangsúlyozza, hogy az „angol szocializmusnak" meglehetősen különleges, a magyar értelmezéstől igen eltérő változata alakulhatott ki egy olyan szigetországban, amely oly féltékenyen őrizte hagyományait, ahol megmaradtak a konzervatív intézmények, az üzleti körök megtartották befolyásukat, az arisztokrácia pedig folytatta a maga elzárt életét. Részletes leírást olvashatunk a munkáspárti kormány által megvalósított legfontosabb intézkedésekről, az államosításokról és a jóléti állam alapjainak megteremtéséről. Az államosításokról szóló fejezetből megtudhatjuk, hogy az Angol Bank, a távközlés, a polgári repülés és az elektromos művek államosítása nem ütközött komolyabb ellenállásba. A szénbányák