Századok – 2002

Történeti irodalom - Hermann Róbert: 1848–49. A szabadságharc hadtörténete (Ism.: Urbán Aladár) VI/1512

1512 TÖRTÉNETI IRODALOM emlékkiállítás anyaga a kötetben nem került bemutatásra. A Libri de libris sorozat a magyar könyvészet és nyomdászattörténet fontos és impozáns fórumává vált. Érdeklődéssel várjuk a következő kötetet. Csukovits Anita Hermann Róbert 1848-1849. A SZABADSÁGHARC HADTÖRTÉNETE Korona Kiadó, Bp. 2001. 423 о. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára számos fontos munka jelent meg. Ezek sora a máig nélkülözhetetlen kötetek újranyomásától, folyóiratok ünnepi számától, forráskiadványoktól, tanulmányköteteken és monográfiákon át a díszes albumokig terjed. Ez utóbbiak sorába tartozik Hermann Róbert nagyalakú, korabeli ábrázolásokkal és térképekkel gazdagon illusztrált kötete, A szabadságharc hadtörténete. Az 1848-49-es szabadságharc hadtörténetének összefoglaló bemutatására Breit József 1898. évi háromkötetes munkájának 1930. évi második kiadásától 1984-ig nem került sor. Ekkor a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum gondozásában megjelent Magyarország hadtörténelmének Liptai Ervin főszerkesztő irányításával készült két kötete. Ennek első, Borús József által szerkesztett I. kötetében található Bona Gábor: Szabadságharc 1848-49-ben című, a megelőző évtizedek kutatásaira alapozó önálló fejezete. 1998-ban a 150. évfordulóra jelent meg Bona Gábor szerkesztésében A szabadságharc katonai története Pákozdtól Világosig, 1848-1849 címmel a Zrínyi Kiadó gondozásában. A kötet képanyagot nem tartalmaz, de hasznos térképvázlataival, fejezetenkénti ajánló irodalomjegyzékével és mindenekelőtt tapasztalt, öttagú szerzőgárdájával biztosította vállalt feladatát: a magasszintű szakmai ismeretterjesztést. Hermann Róbertnek jelen munkája albumalakú méretének és terjedelmének köszönhetően nagyobb részletességgel foglalkozhat az eseményekkel, amellett a kiadvány formátuma elegendő teret nyújtott a képszerkesztőnek, hogy elhelyezze a gazdag és többnyire színes képanyagot és a térképvázlatokat. A kötet értékét azonban nem egyszerűen a szokottnál terjedelmesebb előadás, az erőviszonyok és hadmozdulatok részletes ismertetése adja. Ezek a részletek olyan új ismereteket közölnek, amelyek döntő részben a szerző saját kutatásain alapulnak. így ha a pákozdi csatáról, Perczel muraközi hadjáratáról vagy móri vereségéről, a schwecháti csatáról, Pozsony, Liptóvár, Győr vagy Komárom védelméről, Görgei váci nyilatkozatáról, Kossuth és Görgei, vagy Kossuth és Perczel viszonyáról, Csány László vagy más kormánybiztosok tevékenységéről, Görgei Windisch-Grátz vagy Dembinski terveiről, Szemere seregszervező tevékenységéről van szó, mindezek mögött Hermann Róbert hosszabb-rövidebb tanulmányai és/vagy forráspublikációi húzódnak. (Utóbbira példa Csány László 1998-ban megjelent 1848/49. évi iratai, vagy a 2001-ben publikált Kossuth Lajos és Görgei Artúr 1848/49. évi levelei.) Ilyen mindkét oldal vezérei és alvezérei tevékenységének bemutatása, amely új információk forrása a bécsi Kriegsarchiv ún. Alte Feldakten sorozata, vagyis az 1848-49-es osztrák hadműveleti iratok gyűjteménye. A kötet tizennégy kisebb-nagyobb fejezetből áll. Az első öt az általános tájékoztatást szolgálja, így rövid ismertetést ad az ország katonaföldrajzi és közlekedési helyzetéről, majd a hazai katonai intézményekről. A harmadik fejezet a szemben álló felek hadseregeit mutatja be, vagyis nemcsak a magyar haderő sajátos tagolását (sorezredek, nemzetőrség, honvédség) és egységesítését vázolja, de ismerteti az osztrák és röviden az orosz hadsereg felépítését. A háború feltételrendszeréről szóló negyedik fejezet igen informatív. Mindenekelőtt a hadsereg ellátásáról és a hadiiparról tájékoztat, majd ismerteti azt, hogy mit értünk hadászaton és harcászaton. Végül áttekinti a tábori egészségügyet, a tábori lelkészeti szolgálatot, a hadifoglyok kérdését és a hírszerzés módozatait. Az ötödik fejezet a kormánybiztosi rendszert, a háborús cenzúrát és a propaganda eszközeit mutatja be. (A kormánybiztosi intézmény „szakosított" bemutatása érthetően típusokról és nem nevekről tájékoztat. Vay Miklós Erdély királyi biztosának esetében talán kivételt lehetett volna tenni, hiszen ő volt az első „országos" biztos.) A munka a szabadságharc hadtörténetét ismerteti. így a politikai fejleményeket igen szűkszavúan érinti, pontosabban csak azokat említi, amelyek összefüggésben voltak vagy kihatottak a katonai eseményekre. A szerző a szembenálló felek hadműveletei terveire, erőviszonyaira, egy-egy