Századok – 2002

Történeti irodalom - Fejezetek 17. századi nyomdászatunkból (Ism.: Csukovits Anita) VI/1510

TÖRTÉNETI IRODALOM 1511 hosszabb-rövidebb ideig nyomda - Brassótól a Nyitra megyei Szenicéig. A szerző a hazai nyomdahelyeket a kinyomtatott művek száma, illetve a termelékenységüket pontosabban jelző ívek száma szerint egyaránt táblázatba foglalta. Ennek alapján a korszakban a lőcsei nyomda elsősége mutatható ki. A korabeli könyvtermést vizsgálva a méretre, példányszámra, illetve a könyvek fennmaradására vonatkozó általános tendenciákat is kimutat a szerző. P Vásárhelyi Judit az 1636 és 1655 között fordításként megjelent nyomtatványok vizsgálatát végezte el. A korszak munkáinak 43%-a fordítás, nagy részük németből és latinból lett átültetve magyar nyelvre, hogy a „köznép" is el tudja olvasni. Érdekesség, hogy a peregrinus diákok keze alól több angolból fordított mű is kikerült, ezek egy része a puritanizmussal hozható összefüggésbe. A fordításként keletkezett nyomtatványok többsége naptár, vagy tankönyv. Többször lefordították Werbőczy Decretumát is, de szépirodalmi munkák nem kerültek a korabeli fordítók érdeklődésének körébe. Pavercsik Ilona a gyülekezetekben és az egyéni áhitat alkalmával használt nyomtatványokat — énekeskönyveket, elmélkedéseket, imádságoskönyveket — vizsgálta felekezeti besorolás szempontjából az Evangélikus, református vagy protestáns? címet viselő tanulmányában. A kérdésfelvetés jogosságát az 1640-ben Bártfán kiadott Keresztyéni isteni dicséretek című énekeskönyv példáján keresztül szemlélteti. Käfer István a Régi Magyarországi Nyomtatványok harmadik kötete kapcsán a magyar és szlovák nemzeti bibliográfia példás együttműködését emeli ki. A területi átfedések miatt a jelen kötet 1000 tételéből több, mint 600 része a szlovák nemzeti bibliográfiának is. A vizsgált korszakra a szláv nyelvű nyomtatványok számának látványos emelkedése jellemző. A szerző elhelyezi a szlovák művelődéstörténet kezdeteit a fehérhegyi csatavesztést követő időszak történeti kontextusában, kitérve szlovák-magyar terminológiai problémákra. A tanulmányt tematikájából adódócin szlovák nyelvű fordítás is követi. Borsa Gedeon az RMNY első és második kötetének szerkesztője, a magyar nemzeti bibliográfia további feladatait, módszereit és kereteit jelöli ki programadó előadásában. A 17. század második felétől megszaporodó kiadványok új kihívások elé állítják a bibliográfia készítőit, így az eddigi kereteken is szükséges változtatni. A munka folytatása során a modern technika által nyújtott lehetőségek — különösen az internet — felhasználása nyithat új távlatokat. Misztótfalusi Kis Miklós életéről és munkásságáról több monográfia, tanulmány született, hányattatásairól Németh László drámát írt, Mentségét századunkban többször is kiadták, elemezték. A tanulmányok néhány újabb adalékkal gazdagítják a Misztótfalusi-életmű kutatását. Molnár József 2000-ben jelentkezett a kiváló tipográfus és nyomdász életművét felölelő monográfiával. Ezúttal a latin nyomdabetűk keletkezésének történetébe vezeti be az olvasót, Hess Andrástól Misztótfalusiig. A betűmetszés jó szemet, ügyes kezet és biztos ízlést igényelt. A nyomtatás feltalálása óta rengeteg betűtípus keletkezett, de a helyes arányú, szép rajzolatú, jól olvasható betű mindig is ritka volt. A korszak egyik legnevesebb nyomdásza, a velencei Aldus Manutius által használt betűk, például a kurzívak, hosszú időre meghatározták a fejlődés irányát, a betűmetsző Misztótfalusi munkásságát is. Dukkon Ágnes tanulmánya nem a nyomdászt és betűmetszőt, hanem az író és teológus Misztótfalusit vizsgálja. Erre a mester legszubjektívebb hangvételű műve, Mentsége nyújt kiváló lehetőséget. Dukkon a Zsoltárok előszava, az Apologia Bibliorum, vagy a Decretum Latino-Hungaricum elöljáró beszédének elemzése alapján újabb részletekkel gazdagítja a képet Misztótfalusi filológusi és írói erényeiről. A Vizsolyi Biblia olvasottságával, a protestánsok Biblia-használatával kapcsolatos megjegyzések különösen tanulságosak. Rozsondai Marianne Misztótfalusi Kis Miklós Amszterdamban kinyomtatott könyveinek eredeti bőrkötéseit választotta elemzése tárgyául. A Biblia, Zsoltárok és az Új Testamentum honfitársai részére készült, a több láda gondosan becsomagolt könyv Misztótfalusi hazatérésekor kalandos úton jutott Magyarországra. A fennmaradt példányokat vizsgálva, a kötések mintázata, bélyegzői alapján a szerző több amszterdami könyvkötő mestert és műhelyt különít el. Perger Péter Misztótfalusi Kis Miklós hazai betűinek 18. századi továbbélését kutatta. A betűket nemcsak Kolozsváron használták, de Nagyszebenben, Balázsfalván, Nagykárolyban és Debrecenben is. Perger kísérletet tesz arra, hogy nyomon kövesse a betűk útját, felkutassa a betűket használó nyomdászokat, feltárja lehetséges kapcsolatukat Misztótfalusival, akinek betűi még a 19. század elején készült nyomtatványokon is feltűnnek. A tanulmánykötet szép, ízléses kiállítása, gazdag képanyaga méltó Misztótfalusi Kis Miklós munkáinak szakmai igényességéhez. Sajnos az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett