Századok – 2002

Történeti irodalom - Fejezetek 17. századi nyomdászatunkból (Ism.: Csukovits Anita) VI/1510

1510 TÖRTÉNETI IRODALOM tott? Ha az öröklési jogban szerepel a szerzett és az ingó vagyon, magáról a szerzésről ne lett volna joggyakorlat?! Volt bizonnyal, csak nem a sajátos, országos jog, hanem a ius commune tételei szerint". Zlinszky János végkövetkeztetése egybecseng Calasso felfogásával, amikor azt mondja, hogy Werbőczy „olyan területeket, amelyeket a ius commune megfelelően szabályozott, mégha a hazai bírói gyakorlat esetleg nem is alkalmazta szabályait általános érvénnyel, kihagyta a feldolgozás köréből". A magyar Tripartitum ugyan nem szól a praescriptio fogalmának meghatározásáról, de azt mondja, hogy mikor nem foghat helyt. Hasonlóképpen nem szól az adásvétel fogalmáról, de arról igen, hogy mely javakat nem szabad elidegeníteni. És nem szól sok más olyan fogalom meghatározásáról sem, amelyek a Tripartitum helyes alkalmazásához nélkülözhetetlenek. Ezeket a fogalmakat, a formális recepció hiánya ellenére, a magyar jogalkalmazóknak is a ius commune anyagából kellett venniük, hiszen enélkül maga a Tripartitum vált volna alkalmazhatatlanná. Az egyes tanulmányok ismertetése után szólnunk kell arról is, hogy milyen időszerű volt ennek a kötetnek a publikálása. A kötet szerkesztőjének helyes meglátása volt egy tulajdonképpen kétnyelvű kötet összeállítása. Ezáltal nemcsak a magyar szakközönség, hanem a nem magyar nyelvű olvasók is képet kaphattak a Tripartitumnak a magyar történelemben elfoglalt jelentős helyéről. Hamza Gábor szakértelmét dicséri nemcsak az általa következetesen keresztülvitt kétnyelvűség, az egyes tanulmányokat behatóan elemző Előszó, hanem szerkesztőként az ő érdeme a kötet szép kiállítása is. Reméljük, hogy ez a könyv további kötetekkel bővül majd, és ezáltal hozzájárul a Tripartitum mélyebb ismeretéhez Magyarországon és külföldön egyaránt. Bónis Péter FEJEZETEK 17. SZÁZADI NYOMDÁSZATUNKBÓL Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos ülésszaka és kiállítása 2000. október. 12. Szerkesztette: P Vásárhelyi Judit Libri de libris, Országos Széchényi Könyvtár - Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 264 o. + 46 kép „Szerető nemzetem! Igyekezzed — inkább annál mint eddig szoktad — a könyvekhez, az íráshoz való értéssel magadat ékesíteni. Bizony nem semmi ékessége, nemessége, világa és boldogsága ez a nemzetnek s akármely magános személynek is..." - írta 1686-ban, a Zsoltárok kiadásának előszavában Misztótfalusi Kis Miklós, a magyar és egyetemes művelődéstörténet kiemelkedő alakja, a jeles betűmetsző és nyomdász. 2000-ben, születése 350. évfordulóján az Országos Széchényi Könyvtár a 17. századi nyomdászatról (kiadványokról, műhelyekről, mesterekről, technikákról) szóló emléküléssel és kiállítással emlékezett munkásságára. Szintén erre az időpontra jelent meg a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNY) sorozat harmadik kötete, mely az 1636 és 1655 között kiadott magyar nyelvű, vagy magyarországi nyomtatott kiadványok bibliográfiája. Az emlékülés tematikája a kötet megjelenése kapcsán kibővült az RMNY szerkesztése során feltárt új eredmények, a közben felvetődött problémák, a további feladatok és tervek ismertetésével. A konferencia anyagának írásos változata is két részre különül: a kötet első felében a Régi Magyarországi Nyomtatványok új kötetének megjelenése kapcsán elhangzott 6 előadás kapott helyet, a második rész Misztótfalusi Kis Miklós működésének egyes aspektusait, illetve az ezzel kapcsolatos nyomdászattörténeti kutatások eredményeit közli 4 szerző tollából. A tanulmánykötet — a szerkesztői beköszöntővel ellentétben — inkább a könyvészet, nyomdászattörténet kutatói számára tartogat érdekességeket, a téma iránt érdeklődők alapinformációkhoz — pl. Misztótfalusi életrajzának, életművének ismertetéséhez — nem jutnak. A tanulmányokat német nyelvű részletes tartalmi kivonat követi. Heltai János, a Régi Magyarországi Nyomtatványok harmadik kötetének szerkesztője a 17. század első felében megjelent könyvek és egyéb nyomtatott kiadványok összetételét vizsgálta az RMNY tárgymutatójának összeállítása közben leszúrt tanulságok alapján. A korabeli nyomtatványanyag tartalmi összetétele alapján az egyházi, iskolai, vagy alkalmi kiadványok kategóriájába sorolható. Heltai az iskolai és vallási munkák kiemelkedően magas arányának kapcsán a korban gyakori kiadványtípusokat, illetve az egyházak és iskolák könyvkiadást meghatározó szerepét vizsgálja. A tanulmányt 3 jól áttekinthető táblázat egészíti ki. V Ecsedy Judit a 17. század első felének nyomdai körképét vázolja tanulmányában. A három részre szakadt, vallási szempontból megosztott országban a vizsgált időszakban 24 helyen működött