Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
A BUDAPESTI STRANDFÜRDŐK ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE 1483 A hatóságok leginkább a járványtól rettegtek. Ennek a félelemnek köszönheti a megszületését a modern egészségügy.4 8 Nem kerülte el a félelem a Dunauszodák világát sem. A tulajdonosok figyelmét ismételten felhívták arra, hogy igyekezzenek kiszűrni a járványos betegségben szenvedőket az uszoda területéről, mert a beteg testek tömeges jelenléte fokozottan veszélyes az egészségesekre. „A fürdőt ingyen használhatja mindenki. Ki vannak azonban zárva, kik közundort gerjesztő betegségekben szenvednek, vagy fekélyesek."4 9 A biztonság volt a létesítmények ellenőrzésének másik fontos területe. Elvileg minden intézményben egy-egy tábla hívta fel a közönség figyelmét arra, hogy „Tilos a dohányzás!" illetve a vízbeugrálás. Folyton visszatérő probléma az uszodák elavult állapota és az ebből származó sorozatos balesetek. Ez egyrészt abból adódott, hogy nagy melegben sokkal többen használták az intézményt, mint amennyi az előírt és engedélyezett létszám volt. Másrészt a biztonsági berendezések karbantartására sem mindig ügyeltek kellőképpen az uszodatulajdonosok. Mindenesetre, az évente rendszeresen elvégzett ellenőrzések során szinte mindig megkapták az engedélyt a nyitásra azzal a feltétellel, hogy a hibákat addig majd kijavítják. A test fegyelmezése a Duna-fürdőkben „Az iparosítással összefüggésben végbement városnövekedés és urbanizáció tömeges életforma változást vont maga után, megsokszorozta az emberek közötti érintkezési viszonylatokat. A települések méretének és komplexitásának bizonyos foka, a lakosság összetömörülésének bizonyos sűrűsége már önmagában megkövetelte, hogy a bürokratikus szabályozás mind teljesebben és aprólékosabban fogja át a mindennapi élet egyre több és több mozzanatát"5 0 — írta Sipos András már idézett munkájában. 1887-ben született az első átfogó szabályozás az ingyenes Duna-fürdők használatára vonatkozóan,5 1 ezt követte 1893-ban a Szabályrendelet a fő- és székvárosi Duna-fürdők és uszodák számára.5 2 1897-ben rendeletileg tiltották meg — nem először és nem is utoljára — a szabad Dunában való fürdést.5 3 A tilalmak hatására lassan kialakult a nyilvánosságnak egy társadalmilag szabályozott tere, amely közvetlen előzményét jelentette a modern strandfürdők intézményének. Ahhoz, hogy társadalmi pozíciójuk szerint teljesen különböző emberek számára létrejöhessen a tömeges jelenlét lehetősége, mindenekelőtt szabályozni kellett a közös terek használatát úgy, hogy az egymással összeegyeztethetetlennek tűnő szokások kiküszöbölhetők legyenek. E tilalmak elsősorban a tiszta és fegyelmezett polgárt igyekeztek védelmezni és ezáltal mindenkit, aki kánikula idején a fürdést választotta, bizonyos normák betartására köteleztek. A tilalmak egyúttal arról is árulkodnak, hogy melyek lehettek azok a legelterjedtebb szokások, melyeket a modern 48 Sípos András: A kolerajárvány, és ahogy a város válaszol. In: Gyáni Gábor (szerk.): Az egyesített főváros. Pest, Buda, Óbuda. Bp., 1998. 111-139. 49 BFL IV. 1407. b. 16666/1887-1. 50 Sípos: i. m. 1996. 5 51 BFL IV. 1407. b. 16666/1887-1. 52 BFL IV. 1407. b.290/1893-1. 53 BFL IV. 1407. b. 254/1896-1.
