Századok – 2002

Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471

A BUDAPESTI STRANDFÜRDŐK ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE 1479 általában is jellemezte. A város új, reformer vezetése (az 1911-ben újjászervezett szociálpolitikai ügyosztály hathatós közreműködésével) felismerte ugyan a problémák nagy részét, de csak a legfontosabbnak tartott esetekben tudott rajtuk segíteni. A városvezetés által kevésbé súlyosnak ítélt kérdésekről legföljebb politikai viták folytak. Bárczyék szociális reformpolitikája a legjobb szándék mellett sem lehetett más, mint tipikusan apparátusi módszerekkel, a városi adminisztráció kulcspozícióit a körülmények szerencsés összejátszása folytán elfoglaló progresszív csoportosulás által felülről végrehajtott reform, melyre a közvetlenül érintettek jobbára csak 'kívülről' gyakorolhattak nyomást.3

2 A szabad Dunában tilos volt a fürdés,3

3

de csupán három olyan hely akadt, ahol ingyen lehetett fürödni. Nemcsak a szabadidő eltöltését szolgálták ezek az uszodák, hanem a szinte kivétel nélkül fürdőszobátlan lakásokban élő munkások tisztálkodását is, mint ahogy azt az óbudaiak meg is fogalmazták 1906-ban írt folyamodványukban. Ebben azt kérték a tanácstól, hogy tiltsa meg a III. kerületi ingyenes Duna-fürdőben a „pancsoló" kisgyerekek fürdését délután 5 óra után, mert a férfiak csak ekkor használhatják az uszodát: „A munkában kifáradt embernek fürdeni felette szükséges, hogy tagjait a napi szennyből, izzadságból lemosva térhessen pihenőre, s másnap ezáltal újult erővel foghasson munkájához."34 A Ferencváros lakói hasonló érveiket hangoztatták az ingyenes Duna-fürdő felállítására vonatkozó kérelmükben — a közönségnek költséget okozván [az uszodába járás], — nem a kívánatos mértékben keresi fel fürdőinket, s ezzel elhanyagolja a testi egészség egyik legelemibb, s egyúttal legfontosabb követelményét: a tisztaságot.35 Az ingyen Duna-fürdőket a főváros saját költségén állította fel minden évben. A létesítmények fenntartására 1912-ben mintegy 27000 koronát szavaztak meg a községi alapból.3

6

A felszerelés valóban csak a legszükségesebbekre szorítkozott: tutajokból és gerendákból összeállított medence a fürdésre és néhány fakabin az öltözködésre - ebből állt egy-egy uszoda. Általában a Margit-híd fölött (a Dráva utcánál), a Ferencz József hídnál (a Gellért rakparton) és az óbudai hajógyár mellett (a Nagyszombat utcánál) állították föl a három ingyenes Duna-fürdőt. Időnként máshol is nyíltak ingyen Duna-fürdők,3

7

de ekkor általában a fentiek közül az egyik rovására, mivel a költségvetés három ilyen intézményre biztosított pénzt és a télen a kikötőkben tárolt faanyag sem tette lehetővé ennél több uszoda összeszerelését. Ezeknek az évente máshol kijelölt helyeknek a megvá-32

Sipos: i. m. 88. 33

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban ne fürödtek volna hetente több ezren a szabad Dunában (mint később látni fogjuk), de legalábbis képet ad a hatóságok eredeti szándékáról. 34

BFL IV. 1407. b. 1460/1907-IX. 35

BFL IV. 1407. b. 3395/1884-IX. 36

Fővárosi Közlöny, 1912. 23. évf. 2461. Összehasonlításképpen, a Széchenyi-gyógyfürdő felépítésére ugyanez a közgyűlés 1907-ben 3.835.000 koronát szavazott meg. Liber Endre: Budapest-fürdőváros kialakulása. Különös tekintettel a székesfőváros községi furdőpolitikájára I—III. Bp., 1934. 37

Föltűnő viszont, hogy a statisztikákban rendre e három hely neve szerepelt, azt a gyanút keltve, hogy készítői nem fordíthattak nagy figyelmet a pontosságra. Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve I-XXXII. Bp., 1894-1946.