Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
1480 MOHÁCSI GERGELY lasztásakor igyekeztek tekintettel lenni a szociális szempontokra; ezért olyan helyeken állították fel az uszodát, ahol a nagyszámban élő szegény sorsú lakosság számára a közelben nem volt más fürdési lehetőség (IX., Boráros tér és Laczkovics utca). Az indoklás szerint ugyanis: ,,A hosszú vonalon, a Ferenc József-hídtól egészen az összekötő vasúti hídig s azon túl elterülő Duna-part pedig telve van a füstöt okádó gyárak százaival, magát a vidéket pedig sűrűn lakja a szegény munkásnép, tehát a főváros népességének éppen az a része, melyre leginkább ráfér a tisztaság s amelynek leginkább kellene nyújtani a kínálkozó alkalmat arra, hogy a testi épségét és egészségét, különösen a meleg nyári évszakban ingyenes Duna-fürdők igénybevételével ápolja és gondozza."38 Hogy mi számított „szegénynek" és „közelinek", természetesen állandó vitára adott alkalmat és különféle politikai kötélhúzások tárgyát képezte. Ezek a viták pedig nem minden esetben a tanácsi vezetők tárgyalóasztalainál folytak. 1903. május 24-én például a Lehel téren tartottak „népgyűlést" az angyalföldi munkások,3 9 ahol — egyebek mellett — azt is követelték, hogy a székesfővárosi tanács állíttasson föl egy ingyenes Duna-fürdőt az V. vagy a VI. kerületben. Jóllehet ezekben a kerületekben viszonylag sok Duna-uszoda volt, de mindegyiket magánvállalkozók működtették, tehát fizetni kellett értük. A közgyűlés sorozatos ígéreteket tett arra vonatkozólag, hogy a szegény városi lakosok és a közegészségügy érdekében haladéktalanul gondoskodik újabb Duna-fürdő felállításáról,40 ezek az ígéretek azonban hosszú ideig sorra elakadtak a bürokrácia útvesztőiben. Maradt a három ingyenes Duna-fürdő, melynek látogatottsága évről-évre jócskán meghaladta a százezer főt. Legnépszerűbbnek a pesti oldal egyetlen ilyen létesítménye számított, melyet időnként többen vettek igénybe, mint a két budai uszodát együttvéve. Ezért az 1910-es évektől egyre inkább a bal partra igyekeztek áthelyezni az ingyenes Duna-fürdőket. Ez természetesen nemcsak annak köszönhető, hogy a pesti oldal lakossága abszolút értelemben jóval meghaladta Buda népességét, de annak is, hogy társadalmi összetételében nagyobb arányban képviseltették magukat a szegényebb rétegek. Ezzel szemben a Gellért rakparti uszoda legföljebb a lágymányosi, míg a Nagyszombat utcai Duna-fürdő az óbudai szegényeknek biztosított sportolási és tisztálkodási lehetőséget. Az „évente megfürdött személyek" számának alakulásában (Id. 1. táblázat) nehéz lenne bármiféle határozott tendenciát kimutatni, ezt leginkább az időjárás jellege határozta meg. Az mindenesetre bizonyos, hogy a forradalmakat követően alaposan visszaesett a Duna-fürdők látogatottsága. Ez egyrészt az újonnan megnyílt strandoknak, másrészt a hatóságok túlterheltségének volt következménye. Emiatt ugyanis még az addiginál is többen fürödhettek a szabad Dunában. 38 BFL IV. 1407. b. 137.027/1905-IX. 39 BFL IV. 1407. b. 812/1903-H. 40 Vö. Fővárosi Közlöny, 1906. 17. évf. 48. sz.
