Századok – 2002

Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455

1464 MŰHELY csupán a nép félrevezetésére szolgálnak. Arra, hogy a tömegeket szélsőséges nézetekhez szoktassák. Eötvös nem veszi észre, hogy a klubok kiküszöbölése gátja lenne a pártok szerveződésének, a pluralitásnak, a politika érdekek szerinti artikulálódásának. Bebetonozná a mindenkori fennálló kormányzat uralmát. A törvényhozásban gyakorolt királyi szerep és vétójog, a kétkamarás országgyűlés, a községek autonómiája és a polgárok szabad egyesületi szerveződése mellé Eötvös még egy hatalmat korlátozó intézményi tényezőt beiktat: az alkotmánybíróságot. Oly ítélőszéket, mely közvetítő tényezőként működne törvényhozás és nép között. Az lenne a feladata, hogy gondoskodjék a hatalom határainak betartásáról. Ez az alkotmánybíróság mintegy a jog mementójaként működne: tevékenysége mind a kormányhatalmat, mind a törvényhozást felelősségére eszméltetné. S az állam teljhatalmát korlátozó közösségi erőforrásnak tartja Eötvös a vallást — s most már a nemzetiséget is. Az egyház önállóságán megtörhet az állami erőszak — olyan szféra lehet, amely független a külső szervek autoritásától. Éppen ezért az egyháznak sohasem szabad az állam oltalmára szorulnia - mert ebben az esetben az állam eszközévé alacsonyodik le. A mélyen vallásos Eötvös ihletett szavakkal szól a kereszténység elhivatottságáról, benne látva az egész emberiség összetartozása elvének megvalósítóját. A keresztény vallásban pillantja meg azt a lehetőséget, mely az ő politikai végcéljához közelebb viheti az embereket. Ez a végcél pedig: „Oly állapot létesítése, melyben a föld minden népei békésen laknak egymás mellett, testvériségük öntudatában, s egyetlen községgé egyesülvén, csupán istennek szolgálnak mint uruknak." S az állammal szemben Eötvös szerint immár a nemzetiségben is védelmet lelhet az egyén. Az Uralkodó Eszmék szerzőjének nézetei a nemzetiség megítélésében a két kötet publikálása között eltelt időben jelentősen megváltoztak. 0 maga írja erről az új kötetben: az első kötet olvasói szemére vetették, hogy kevésre becsüli a nemzeti törekvéseket. Brassai Sámuelnek a műről megjelent kritikája egyik része csakugyan erről szól, s Eötvösnek alighanem többen is szemrehányást tettek a nemzetiségi kérdés egyoldalú megközelítése miatt. S minden valószínűség szerint Eötvösre erősen hatott az osztrák politikához fűzött reményeinek szétfoszlása is. Az I. kötet megírásának idején még bízhatott valamelyest az oktrojált alkotmány életbeléptetésében, hathattak rá Schmerling, Bruck, Thun reformintézkedései. 1851 után azonban az abszolutizmus már nyílt ellenforradalommal társult, a szilveszteri pátens a reformokat eltörölte, s már minden az eötvösi politikai elgondolások ellenében szólt. Községi önkormányzat, egyesületek? Amikor Ausztria teljesen hivatalnokállammá változott és szabad választásokról sehol sem lehetett szó? Amit a konzervatív Hartig gróf látott, azt Eötvös is látta: „Az 1848-as forradalom hosszan elerőtlenedve halódott, sikoly és vonaglás nélkül. A december 31-i pátens volt a halotti dala" - írta erről az osztrák gróf. 1851 szilvesztere után nem lehettek többé illúziók: a szabadság híveinek a nemzet szabadságára is törekedniük kellett. Most már a nemzetiség elvében ő is az egyéni szabadság tiltakozását látja az állami omnipotencia ellenében. Míg az állam hatalma terjed, addig Eötvös sem adna a nemzetiségeknek külön jogokat, de azontúl tág teret nyitna számukra - az önkormányzatok körében. Ekkor már nem minősíti felforgatónak