Századok – 2002
Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455
1462 MŰHELY eltöröl, mi versenyt eredményezhet, így a szabad választást is. A kommunizmus egyenlő a despotizmussal - hangzik Eötvös ítélete. A jövőt beárnyékoló másik eshetőség sem kevésbé ijesztő. Eötvös előre tudja, hogy az egyéni tulajdon védői csupán úgy képesek megvédeni a tulajdont, ha az államnak erőt adnak ennek oltalmára. Egészen a törvényhozástól függ az állam hatalmát annyira kiterjeszteni, amennyire szükségesnek látja. A tulajdon védelmében az állam felfüggesztheti a polgárok minden jogát, s nemcsak minden cselekedetüket, de még a véleménynyilvánulást is elfojthatja, ha azt a fennálló rendre veszélyesnek látja. Eötvös megjósolja: elkövetkezhet az az idő, amikor egészen jogtalan cselekmények sem tartoznak majd a lehetetlenségek közé. Szorong attól a korszaktól, amikor az erkölcs már nem kötheti meg az állam irányítóinak kezét, akár a tulajdon támadását, akár a védelmét szolgálják is azok. Amikor az egyének ,,vezetettek"-ké, „fegyelmezett sereg"-gé válhatnak. Jelenleg a társadalom és az állam között ellentét áll fenn — fejti ki Eötvös —, ennek megszüntetésére kell az államtudománynak törekednie. De nem úgy, hogy az egyéntől saját érdekeiről való, túlzott lemondást kívánnak. Nem szabad elítélnünk, ha az ember egyéni boldogságára tör, ha az államban is személyes céljait igyekszik megvalósítani, sőt - Eötvös szerint a jövőben az állam fenntartását az egyének személyes érdekévé kell tenni. Az államot éppenséggel úgy kell rendezni, hogy fenntartása mindenkinek érdekében álljon, hogy az az egyéni önzés számításainak megfeleljen. Nem az az állam feladata, hogy mindenki számára maga szerezze meg a javakat, hanem az, hogy mindenki számára lehetővé tegye azok megszerzését. Az állam lényege mindenkor a hatalom, a kényszerítő erő a törvények betartására. Működéséhez tehát a központosítás elengedhetetlen. De nincs szükség minden erő állandó központosítására. Ahol az államhatalom beavatkozása fölösleges, ott a központosítás is az. Az utóbbi kell a törvényhozásban, a kormányzásban és a képviseletben, sőt ezek szoros együttműködésére is szükség van. Ezzel szemben az állampolgároknak nemcsak a kormányzó, hanem a törvényhozó hatalommal szemben is biztosítékokra van szükségük. Eötvös előtt az 1791-es francia Törvényhozó Gyűlés negatív példája lebeg, amikor azzal szemben azt hangsúlyozza, hogy a törvényhozási jogot több, különböző állású osztályra kell bízni, hogy a királynak a törvényhozó hatalomban részt kell juttatni, s hogy kétkamarás országgyűlésre van szükség. A felsőház feladatául azt szabja Eötvös, hogy a történeti jogot képviselje. Ez új, konzerváló elem gondolkodásában, miután a reformkor évtizedeiben társaival együtt élesen ellene mondott az ún. „történeti iskola" érveinek. Nem a haladás akadályozására kívánja a felsőház létesítését, hanem arra, hogy közvetítő legyen múlt és jelen között, hogy beillessze a fennálló viszonyok közé azt, ami elutasíthatatlanná vált. 6. A községi önkormányzat és az egyesületek A hatalmi szerkezet átalakításában az eddigieknél is fontosabb, hogy Eötvös nemcsak a királyt és az arisztokrácia arra érdemes tagjait kívánja részeltetni a
