Századok – 2002
Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455
MŰHELY 1461 kormányzás addigi módszerei nem elegendőek, ezt tanúsítja számára Franciaország 1830 és 1848 közötti története. Ha ugyanis a birtokos osztályok egyesülnek, ha a „tiers état" egy falankszba tömörül, akkor ezzel kihívja maga ellen az ellenséges osztályok tömörülését, s vele az osztályharcot. Eötvös tehát nem híve a múlt regenerációjának. Kételkedik abban, hogy a királyság ereje, a legitimitás még meglenne. S a királyság szerinte francia földön nem gyökerezik a nép érzelmeiben. A nemesség pedig üdvét a francia földön kívül, emigrációban kereste, ezzel a hazafiságból kizárta önmagát. Abba, amit egy század eseményei tönkrejuttattak, új életet lehelni szerinte a törvényhozás nem képes. Ezzel kapcsolatosan az Uralkodó Eszmék újra leszögezi a liberalizmus egyik alapelvét: minden intézmény, mely a nemzet többségének nézeteivel ellentétben áll, hibás. Akkor talán a választójog reformja hozhat gyógyírt az állam bajaira? Eötvös centralista nézeteit felülbírálva immár szkeptikus a választójog, a parlamentáris demokrácia hatékonyságát illetően. Elutasít mindenfajta választójogi cenzust, mert nem tartja elfogadhatónak azt, hogy a közrend fenntartásában csak a vagyonosabb osztályok érdekeltek. A fejenkénti választójogban azért nem látja a népakarat biztosítékát, mert az egyes képviselőt nem az összes nép többsége, hanem csupán az egyes választókerület választja. A közvetett választás sem jelenthet megoldást - több választó választása ugyanis sokszor nehezebb feladat, mint egy képviselőé. Nem ismer olyan választási törvényt, mely biztosítaná a szavazókat arról, hogy az állam ügyeit a többség érdekében és az egész nép javára kezelik. Az államforma is — királyság vagy köztársaság — közömbös az állam biztonságának szempontjából. A helyzetkép tehát nyomasztó: egyik oldalon az állam Proudhon javasolta eltörlése, másik oldalon az állam egyre fokozódó túlhatalma. 1848 júniusának munkásfelkelésére Cavaignac és Louis Bonaparte állami terrorja válaszolt. S mindezt megelőzően az abszolút királyi hatalom története már XIV Lajostól kezdve arra eszmélteti Eötvöst, hogy az egyén önállóságát sorra feláldozzák az állam feltétlen uralmának. Az utóbbinak szolgálata erénnyé teszi a bűnt is, semmivé a jogot és az erkölcsöt. Eötvös profetikusán előre látja a vészterhes jövőt: szerinte óriási lépésekkel közeledünk azon állapothoz, amiből az állam legkorlátlanabb uralmának kell kifejlődni. 5. A kojnmunizmus és a jobboldali diktatúra ,,távlatai" Könyvének legszuggesztívabb, mert legigazabb lapjai azok, amelyben a XX. század két bekövetkező politikai veszélyforrását, eszmei aberrációját megjósolja, így azt, hogy nincs már messze az az idő, amikor Franciaországban az állam hatalmát a tulajdonra is ki fogja terjeszteni. Ha az állam feladata lesz az, hogy gondoskodjon a lakosság élelmiszer-ellátásáról, akkor el fogja törölni a földbirtok egyéni tulajdonát A népuralom azt fogja magába1 hozni, hogy az összesség aláveti magának valamennyi polgárának birtokát. Törvények, tulajdonjog? Eötvös úgy ítél: ha a törvényhozás többsége arra a meggyőződésre jut, hogy az egyéni tulajdon megszüntetése a „közjót" szolgálja, akkor e nézetek keresztülvitelére nem fognak hiányozni a törvényes eszközök. A választás menedék? A kommunizmus mindent
