Századok – 2002
Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455
1456 MŰHELY Eötvös alkotása a liberalizmus, a polgárosodás addigi útja önkritikájaként is felfogható. Lapjain az író a korabeli társadalom és állam, nemzet és egyén legfontosabb kérdéseit elemzi. A kor vezérgondolatait teszi mérlegre, hogy megtalálja alkalmazhatóságuk mértékét. Utóbb azután az önvizsgálatból program születik: az eszmék egyensúlyának jövőképe - a szabadság primátusának jegyében. Az Uralkodó Eszmékhez hasonló, monumentális mü megírására Eötvös ifjúságától kezdve készült. 1837. évi európai utazása óta tervezte azt, hogy megírja a keresztény civilizáció történetét. S a francia forradalom történetének megírása szintén kedves témája volt. Addig gyűjtött anyagát most beleöntötte az új múbe, s tetézte az előbbi gyűjtését a müncheni Egyetemi Könyvtárból hazahordott könyvek tucatjaival. Cikkek, röpiratok, félkész, befejezetlen kéziratok után megszületett a kortársaknak szánt útbaigazító mű. Nemcsak a sok kísérlet mutatja az író őrlődő helyzetét, hanem az új munka genezise is. Az Uralkodó Eszméket Eötvös németül írta. Nyilvánvalóan azért, mert a nemzetközi közvéleményhez kívánt vele szólni, elsősorban az osztrák és német politikai gondolkodást befolyásolni. A hazafiatlanság vádját elkerülendő viszont magyarul akarta először megjelentetni. Első olvasóinak egyike — Oltványi Ambrus szerkesztői jegyzete mutat rá erre — Csengery Antal volt. A Pesti Hírlap egykori szerkesztője utóbb is kiemelkedő szerepet játszott a mű megjelentetése körül. 1850 decemberében, hazatérésekor Eötvös az I. kötet kész kéziratát hozta magával, három hónappal később, 1851. március 9-én pedig Csengery már azt írta róla apjának: „Én viszem az ügyeletet Eötvös új műve fölött, melyben már a végső íveket nyomják." Az I. kötet magyar kiadása 1851. július l-jén, a német változat egy hónappal később jelent meg. A II. kötet német nyelvű kiadásának kéziratát a lipcsei Brockhaus cég 1854 elején adta nyomdába. 1854 júniusában jelent meg, s ezzel egy időben a cég árusítani kezdte az I. kötet megmaradt példányait is. Magyarul a befejező kötet csak 1855 februárjában látott napvilágot. Magyarra Csengeiy fordította. Az I. kötet fordítójának személye azonban kétséges. Lehet, hogy — legalábbis részben — Szalay László ültette át nyelvünkre zürichi emigrációjában. 2. Hogyan rendezzük el az államot? Az Uralkodó Eszmék első érdemi szava a Bacontól idézett mottó: a megújulást az alapoknál kell kezdeni. Vagyis Eötvös célja: egy új emberi együttélési szerkezet kimunkálása. Ehhez azonban szerinte a társadalomnak mindenekelőtt nyugalomra van szüksége. Rendre, stabilitásra, a kedélyek megbékélésére. A nagy felforgatások ugyanis csupán tömérdek szerencsétlenséget szülnek. Eötvös József centralista társaival együtt ugyan egész pályája során forradalomellenes volt, ez a meggyőződése azonban 1848-1849 folyamatai során tovább erősödött. Tart — s ebben nem áll egyedül — a szélsőségektől, az anarchia, a minden kormányzást ellehetetlenítő népmozgalmak lehetőségétől. Attól az osztályharctól is, amelyet a birtoktalanok folytatnak a birtokosok ellen, de attól is, amelyet a birtokosok vezetnek a nincstelenekkel szemben. Meg akarja menteni a polgári társadalom szervét, az államot - annak ésszerű újjárendezése alapján. De ugyanígy tart az állam
