Századok – 2002
Közlemények - Katona Csaba: Adatok Balatonfüred 1860-as évekbeli fejlődéséhez VI/1423
1442 KATONA CSABA háttérrel lehetett állni és a megújuló társadalmi rend változásai, dacára a továbbra is nyűgként cipelt feudális eredetű kiváltságoknak, elsősorban a városlakók már említett, polgári rétegét emelték fel, kereslet és a kínálat mindinkább e réteg esetében közelített egymáshoz. Ezzel összefüggésben újfent hangsúlyozni kell a mentális tényezőt is. A fürdő, polgáriasult intézmény lévén, létesítményeivel is egyre inkább a polgárság igényeinek felelt meg. Nem kétséges, hogy ez tudatos törekvés eredménye is volt. Idézzük Orzovenszky Károly fürdőorvost: „Hogy B.Füredet azon színvonalra emeljük, melyet az előhaladt polgárosultság, finomult izlés, és életmód igényel, errenézve élénken meg vagyunk győződve: hogy a létező gyógyerőket fokozni, a kényelem és társalmi átalakulás kívánalmainak megfelelni legelső feladatunk."7 0 A polgárosulás, polgárrá válás folyamata nem csupán az eszközökben, lehetőségekben, a városok növekvő népességében, de a mentalitásban is rejlett. Ez az oka annak, hogy a nagy alapterületű, ám falusias, tanyarendszerrel övezett Hódmezővásárhely például nem ad több vendéget Fürednek a századelőn, mint a 19. század derekán. A mentális változás, a polgári öntudat pedig annyiban kötődött területekhez, amennyiben az adott országrész várososodottsága, illetve településeinek városiasodottsága előrehaladott volt. Ebben a tekintetben a Dunántúl már korántsem volt olyan monopolhelyzetben, mint a vasútvonalak kiépítése előtt a közlekedés tekintetében. Az anyagi háttér és a polgári mentalitás együttes létét bizonyítja az olyan városok lakóinak nagyobb számban való feltűnése Füreden, mint Debrecen, Nagyvárad, Temesvár, Kassa, Kolozsvár. Ugyanakkor — mintegy ellenpéldaként — Árva, Liptó, Trencsén, Túróc, Zólyom, Gömör, Bars, Hont, Nógrád, Ung, Bereg, Máramaros, Ugocsa megyék lakosságának elmaradásában a földrajzi távolság mellett jelentős szerepe volt az ezeket a megyéket lakó alacsonyabb társadalmi státusú, szegényebb népesség anyagi és mentális hátterének is. Külön hangsúlyt helyeznénk a korábban nem létező polgári értelemben vett szabadidő összefüggésére a fürdőélettel. Petneky Áron pontosan fogalmazta meg ennek lényegét: „A fürdővendégek összetételének vizsgálata azt bizonyítja, hogy elsősorban azok tudtak nyáron üdülni, akik anyagilag többé-kevésbé függetlenek, ill. munkájuk nem köti őket bizonyos szezonhoz."71 A tudatosan pihenésre, kikapcsolódásra szánt időt a városi polgárság igénye alakította ki. A folyamatos, állandó munkavégzés, amelyet a mezőgazdasági jellegű tennivalókkal ellentétben az időjárás, az agrárterminusok kötöttsége nem befolyásolt, tudatosan igényelt és ennek megfelelően kialakított szabadidőt hozott létre, mely szinte természetesen esett egybe a kellemesen meleg nyárral. A városi, polgári rétegek fürdői többségét igazolja közvetetten az is, hogy augusztus lassan elveszítette utóidény jellegét, melyet korábban az teremtett meg, hogy a fürdőn időző birtokos nemességnek jűlius után vissza kellett térnie birtokára az aratási munkálatok miatt, valamint az, hogy ha megvizsgáljuk, hogy milyen jellegű településekről érkeztek a fürdővendégek, egyre több várost és városiasodott helységet láthatunk a listán. Min-70 Orzovenszky Károly. Orvosi jelentés 1856-ki Balaton-Füredi fürdő-évszakról. Pest, 1857. 1. Városi Helytörténeti Gyűjtemény Irattára, Balatonfüred 71 Petneki Aron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. In: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Evkönyve, 1982. 150.
