Századok – 2002
Közlemények - Braham Randolph L.: Náci kollaboráns vagy szélhámos. Jaac van Harten története I/135
146 RANDOLPH L. BRAHAM koncentrációs tábor foglyait kellett kiszabadítania.5 2 A hivatalos meghatalmazás birtokában van Harten a helyi Vöröskereszt vezetőjeként lépett fel Merano-ban, amelyet az amerikai csapatok április 21-én szabadítottak fel. Április 28-án több teherautóval jelent meg a bolzano-i táborban, ahonnan ismeretlen számú foglyot szabadított ki. A hivatalos dokumentumot azonban másra is használta: átvett és lepecsételt egy nagy raktárat, amelyben állítólag olasz zsidóktól elkobzott javak és értéktárgyak mellett az olasz királyi család tulajdonát képező remekművek, egyebek mellett Michelangelo és Donatello alkotásai voltak.53 A saját haszna után járó van Harten „hivatalos" státuszát kihasználva tovább tevékenykedett a Wendig-csoport érdekében. A csoport tagjait hamis vöröskeresztes papírokkal látta el, vöröskeresztes zászlókkal szerelt fel SS-járműveket, és különleges vöröskeresztes táblákat biztosított a Wendig raktárak védelmére.54 Mint a Vöröskereszt „tisztségviselője" számos náci, köztük Friedrich Schwend szökését készítette elő a saját aláírásával hitelesített vöröskeresztes iratok segítségével.55 A nácik és segítőik menekülését Schloss Labers-ből irányították, olyan csoportok és szervezetek közreműködésével, amelyeket csupán a közös ellenség kötött össze: a kommunizmus és a Szovjetúnió. E szervezetek között állítólag nem csupán földalatti náci csoportok voltak, mint az ODESSA, 56 hanem olyan intézmények, mint a Vatikán és a CIC. (Counterintelligence Corps, egy Európában működő amerikai hírszerző szolgálat.)57 A Merano és Bolzano vidékére látogató vöröskeresztes megbízottak hamarosan rájöttek, hogy van Harten, akire a koncentrációs táborok foglyainak kiszabadítását bízták, valójában „náci ügynök, akinek még az SS-katonák is tisztelegnek".58 A leleplezéstől tartó van Harten úgy próbált kibújni szorult helyzetéből, hogy aktívan bekapcsolódott a zsidó érdekek előmozdításába. Hatalmas vagyona, benne tetemes mennyiségű hamis font birtokában az Olaszországban tevékenykedő, egyebek mellett a Palesztinába irányuló illegális zsidó kivándorlást szervező földalatti cionista ügynökök59 védelmét kereste, valamint igyekezett megújítani kapcsolatait Poznerrel és Nathan Schwalb-bal, a genfi Hehalutz csoport vezetőjével. 52 A jelek szerint Bon ezredes nem tudta, hogy van Hartent mint náci kollaboránst utasították ki Svájcból 1940 július elején. 53 Elam 84. 54 Uo. 83-84. Vó. uő.: Jaac van Harten - ein Agent im Zwielicht. In: Tages-Anzeiger, Zürich, 2000. jún. 7. 55 Schwend van Harten által aláírt vöröskeresztes igazolványa az 1945. április 28-i dátumot viselte. Bergman, 2000. április 28. Vo. Elam 98. Bizonyítható, hogy van Harten azután is kapcsolatban maradt Schwend-del, hogy az megérkezett Peruba, ahol állítólag Maus Barbie-val és Josef Mengelé-vel is üzletelt. 1953-ban van Harten állítólag felajánlotta neki, hogy segít feloldani a genfi Société Générale de Surveillance-nál zárolt számláját. Elam: Jaac van Harten - ein Agent im Zwielicht, id. m. 56 Organisation der ehemaligen SS-Angehörigen. 57 La Vista jelentés. Részletesen 1. Charles R. Allen: Nazi War Criminals in America. New York: Highgate House 1985. Uő: The Vatican and the Nazis. In: Reform Judaism (1983 tavasz-nyár) 4-5; (1983 ősz) 6-7, 34. A vitára (Eugene J. Fisher, George R. Kemon és Allen részvételével) 1. uo. (1983 ősz) 8-9, 35-36 és (1983-84 tél) 47-18. 58 Shraga Elam írásos közlése 2000. június 21-én. A Nemzetközi Vöröskereszt genfi levéltárában a van Harten dosszié (G-61) a „szélhámosok" címszó alatt található. 59 Az ügynökök (shlichim) a zsidók illegális palesztinai bevándorlását bonyolító szervezet, az Aliya Beth szolgálatában álltak. A szervezetre és működésére 1. Yehuda Bauer: Flight and Rescue: Bricha. New York: Random House 1970.
