Századok – 2002
Közlemények - Torbágyi Péter: 1848/49-es magyar emigránsok Mexikóban VI/1411
1848/49-ES MAGYAR EMIGRÁNSOK MEXIKÓBAN 1417 torna útvonalának kitűzésre szervezett 1876-os expedíciónak, később ide is ellátogatott, hogy mint lehetséges másik opciót, megszemlélje a terepet.3 9 1857-ben, mikor mindhármukat elbocsátották, Nemegyei és László megmaradt pénzükből mahagóni fakereskedésbe kezdett, ahol a szintén volt honvéd Lázics Emilt is alkalmazták rövid ideig, mint segédmunkaerőt. Változó szerencsével egészen 1865-ig folytatták az üzletet, majd a francia intervenció nyomán kialakult polgárháborús légkör hatására visszatértek az Egyesült Államokba. A történet érdekességét mégsem az előbb leírtak adták, hanem két másik dolog. Egyrészről az, hogy a Mexikóba később visszatérő Nemegyei alapította a legrégebb óta Mexikóban megtelepedett ismert magyar családot, kinek leszármazottai ma is ott élnek. Másfelől az, hogy László Károly kilenc kis kéziratos kötetben jegyezte le visszaemlékezéseit 1848. szeptember és 1870. közötti időszakról, mely főleg a Kossuth-emigráció tanulmányozásához nyújt gazdag anyagot,4 0 de ugyanakkor a napló IX. kötete érdekes betekintést nyújt a XIX. századi Mexikó vidéki életébe.41 A magyar olvasók azonban abban a szerencsés helyzetben lehettek, hogy ez idő tájt Mayerffy és László Károly4 2 beszámolói mellett további két magyar tudományos értékű beszámolóit olvashatták e távoli országról. Nevezetesen Rosti Pál és Xantus János munkáit. A szabadságharc alatt a Károlyi-huszárezredben szolgált Rosti Pál (1830-1874) 1849-től Münchenben természettudományt tanult, majd Párizsban a vegytani alapokat igénylő fényképezés technikáját sajátította el. Végül a tehetős földbirtokos család sarja hosszú, hároméves utazást tett az Újvilágba. Utazásainak egyik fontos állomását Mexikó képezte, melynek tapasztalatairól az ott készített fényképek rajzolt másolataival illusztrálva 1861-ben könyvet adott ki.4 3 Munkája elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta, de nevét a külföldi szakirodalomba is beírta azzal, hogy ő készített ezen országokban elsőként tájfényképeket. Rosti mellett Xantus János (1825-1894) volt az, aki Magyarországon tudományos értékú munkát jelentetett meg ebben az időben Mexikóról. A jogot tanult Xantus János a forradalom alatt nemzetőrnek állt, részt vett a pákozdi csatában, de 1849. februárjában osztrák fogságba esett. A később a császári seregbe sorozott Xantusnak végül sikerült megszöknie és Amerikába kijutnia. Itt hosszú nélkülözés után 1855-ben belépett az amerikai hadseregbe, ahol a szolgálat közben természettudományi gyűjtőmunkát végzett a Smithson Intézet számára, melynek közbenjárására 1859-ben felmentették a katonai szolgálat alól és egyúttal megbízást 39 AGN CS 1824-1865. 40 Pordán Ildikó-. László Károly beszámolója Kossuth amerikai útjáról. Kutatási Fűzetek 2. Pécs, 1996. 41 László Károly kilenc kéziratos kötete. Oct. Hung. 720. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. A napló IX. kötetéből Ács Tivadar is terjedelmes részleteket közöl, lásd: Acs Tivadar: Magyar úttörők az Újvilágban. László Károly 1850-67. évi naplójegyzetei a Kossuth-emigráció amerikai életéből. Budapest, 1942. és Anderle Adám: „Szabadságra született Amerikánk", Budapest, 1983. 129-135. 42 1859. és 1862. között László Károly levelei Amerikából címen a Vasárnapi Újság 18 terjedelmes cikkben közölte le László Károly mexikói tapasztalatait. 43 Rosti Pál: Úti emlékezetek Amerikából. Pest, 1861.; Rosti, Pál: Memoria de un viaje por América. Caracas, 1968.; Rosti Pál: Úti emlékezetek Amerikából. Budapest, 1992. és Josune Dorronsorro: Pál Rosti, una visión de América Latina (Cuba, Venezuela y Mexico,1857-1858). Caracas, 1983.
