Századok – 2002
Közlemények - Torbágyi Péter: 1848/49-es magyar emigránsok Mexikóban VI/1411
1418 TORBÁGYI PÉTER is kapott tőlük egy tengerkutató állomás felszerelésére a Kaliforniai-félsziget legdélebbi pontján található mexikói Szent Lukács-foknál. Ugyanebben az évben a jórészt a Smithson Intézeten keresztül Magyarországra küldött anyag révén itthon is egyre ismertebbé vált Xantust a Magyar Tudományos Akadémia érdemei elismeréseként Rostihoz hasonlóan levelező tagjává választotta. Két éves mexikói tartózkodása alatt Xantus 60 ládányi gyűjteményt jutatott el a Smithson Intézetbe, majd rövid látogatást tett Magyarországra, ahol ,^\datok a tenger természetrajzi földrajzához" címmel megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az Egyesült Államokba visszatérő Xantus rövid ideig, mint katonaorvos tevékenykedett a polgárháborúban, majd 1862. november 25-én kinevezik az Egyesült Államok konzuljának Mexikó nyugati partvidékére, Colima állam Manzanillo kikötővárosába. Igaz, fél évvel később, 1863. június 18-án felmentik állásából, mégis tovább maradt a városban, melynek környékén végzett folyamatos természettudományi gyűjtései eredményeként újabb 30 ládányi gyűjteményt küldött el a washingtoni intézetnek. Végül 1864. márciusában az országban dúló harcok Xantust, hasonlóan László Károlyékhoz, Mexikó végleges elhagyására késztették.4 4 Xantus gyűjtése nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum állattani szempontból Európa egyik fontos intézményévé vált, ugyanakkor a Smithson Intézetben dolgozó szaktudósok 390 olyan állat- és növényfajt találtak, mint például a csak Mexikóban található Xantus-kolibri (Hylocharis xantusii), mely addig a tudomány számára ismeretlen volt. Az 1860-as évek elejétől, mint arra már utaltunk, újra polgárháborús helyzet alakult ki Mexikóban. Ennek hátterében Mexikó külföldi államadósság-törlesztésének felmondása állott, amely egy nemzetközi háborúvá szélesedett konfliktust okozott, mikor 1861-ben az angolok támogatásával spanyol hadihajókon francia csapatok érkeztek Mexikóba. A három hitelező ország közül azonban kettő, Anglia és Spanyolország később visszalépett, és így a franciák egyedül maradtak. Ekkor a volt diktátor, Santa Anna elérkezettnek látta az időt az emigrációból való viszszatérésre, és 1864. februárjában behajózott Veracruzba. De még indulása előtt egy kinevezést nyújtott át a már említett Naphegyi Gábornak, miszerint attól kezdve, hogy az elnöki vagy kormányzói hatalmat sikerül megszereznie, Naphegyi megkezdheti működését Washingtonban, mint Mexikó amerikai nagykövete, s egyben felhatalmazást kapott állampapírok kibocsátására, illetve az ország területeinek az Egyesült Államok részére való kiárusítására.45 Igaz, Santa Anna viszszatérését a franciák meggátolták, de a terv megvalósításáról az idős diktátor nem mondott le. Naphegyi, mint Santa Anna titkára és diplomáciai tanácsadója több diplomáciai beadványt írt az ügy érdekében William H. Seward amerikai külügyminiszterhez, melynek eredményeként Seward 1866-ban meglátogatta az emigrációban élő agg diktátort, hogy megtárgyalják annak lehetőségét, miként tudna Santa Anna visz-44 Xantus János: Utazás Kalifornia déli részeiben. Pest, I860.; Balázs Dénes: Magyar utazók Amerikában. Budapest, 1995. 35-42.; Fodor Eszter: János Xantus en América. Szeged, 1997. (Szakdolgozat, kézirat, SZTE Hispanisztika Tsz.) és Vasváry XY:l-24. 45 Antonio López de Santa Anna: Nombramiento otorgado al Sr. Gabor Naphegyi para representar al gobierno mexicano como ministro plenipotenciario ante el gobierno de los Estados Unidos en la venta del territorio nacional. 1864.02.15. kézirat, Vasváry-gyűjtemény, Somogyi Könyvtár, Szeged.
